Hirdetés ▼

A késés pszichológiájára kerestük a választ. Lám, meg is van!

Kétféle ember létezik: Aki pontosan, de lehetőleg előbb ér oda mindenhova, és vannak akik nem képesek időben beesni a megbeszélt időpontra sem. De mi dönti el, hogy hova tartozunk? Létezik egyáltalán olyan ember, aki csak néha késik?

A pszichológusok, egész korai éveinkre, kb. 6 éves korra teszi az időhöz való viszonyulást. Ekkor már azért foglalkoztat minket hány óra van, és szüleinktől kérdezgetjük, hogy hány percig milyen sokat kell még számolgatni, sőt, esetleg ennyi idősen már kissé ismerjük az óramutatókat is.

Ki mit hoz otthonról?

Először csak a napszakok, majd az óra és perc is érdekli a gyermeket. Ha a szülő rituálékat társat napszakokhoz, vagy órákhoz, akkor azzal elősegíti a pontosságot és rendszerességet, ami a későbbiekben óriási előnyt jelenthet majd másokkal szemben. Ilyen rituálék például az ebéd 12 órakor, vagy a takarodó este 8 -kor.

Kulturális különbséget, avagy az Egyenlítőtől való távolság.

Minél északabbra vagyunk annál pontosabbak is. Délről – északra haladva a pontosság követelménye egyre szigorúbbá válik. Ennek egyszerű okai vannak: ott, ahol állandóan meleg, kellemes nyári idő van, sem a korai sötétedés, sem a hideg és eső nem zavarja a várakozó félt, így tudat alatt “nyugodtan késhetünk”. Ugyanez a hidegebb tájakon, ahol például az év nagy részében hideg van, de minimum mérsékeltebb éghajlati öv, már máshogy van. A korai sötétedés, a hideg, a hó vagy fagy azt a benyomást kelti, hogy mennyire szar már, hogy rám várakozik, biztosan fázik stb…, úgyhogy időben induljunk, hogy oda is érjünk. A latin országokban van, hogy fél-egy órát is várni kell a másik félre, üzleti tárgyalásoknál főleg. Ezt az ott élők jól kezelik egyébként, és ha pontosságra vágynak, akkor a „hora iglés” kifejezéssel adják a tárgyaló fél tudtára, hogy angol óra szerint, tehát a megadott időpontban szeretne kezdeni.

Az érem két oldala…

Három okra vezethető vissza az, hogy miért késik aki késik.

1.) Nem érdekli a későt, hogy valaki várakozik rá. Nem érdekli, alacsonyabb rendűként kezeli, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja.

2.) Erődemonstrálás: “én még ezt is megtehetem. Kések, neked pedig várnod kell rám, mégis kis érdekel? Engem ugyan nem…” A szituáció megfigyelhető a tanár-diák szituációban, vagy a közönség-előadó kontextusban is.

3.) Mérhetetlen egoizmus: “igen, késtem, felrúgom a szabályokat, neked pedig muszáj ezt végignézned. Ez vagyok én!” Ha ilyet tapasztalsz, ne hagyd szó nélkül, mert minden alkalommal megteszi.

Mondd neki használjon órát: 

Ha karórát kéne választanunk mi ezek közül válogatnánk ” SzevaszFaszi.hu

Egy férfinak ideálisan 3-5 karórája van minimum. Vannak akik 15 évig el vannak eggyel, és mi sem állítjuk, hogy nem lehetne 10+ évre kiválasztani a számunkra legideálisabb darabot, de ez a ritkább, mert a stílus változik, és mi magunk is változunk. A stílusunk és személyiségünk egyaránt.

Mitől lesz valakiből állandó késő?

Túl nagy beleéléssel csinálja a dolgait, és még időérzéke sincs, így könnyedén beleeshet a késés csapdájába. Számos dolgot szeretnének minél rövidebb idő alatt elvégezni, mondjuk pár perc alatt eljutni A -ból B -be.

VAGY

A “késésjátszma” nevű játékot tolja. A késésjátszma lényege, hogy állandó figyelmet biztosítson.

A protokoll és a diplomácia világában ez a rossz szokás egyébként súlyos illetlenség, és ezzel akár komoly diplomáciai káoszt is okozhatnak a késők, mert nem tisztelik a másik ország hajszálpontosan megszervezett vendéglátását.

Ne légy irigy, oszd meg a többiekkel is!
Kapcsolódó cikkeink ▼