Hirdetés ▼

Filmek amiktől jobb lesz az életed!

Ezek nem a világtörténelem legjobb filmjei. Mert olyan nincs. Nincs objektív mérőszáma a szépségnek, a jófilmségnek, a felejthetetlen pillanatoknak. – Kovács Márk vendégszerzőnk filmes listája.

Még csak azt sem mondom, hogy az én életemben a valaha volt legjobb filmek. Az biztos, hogy mindegyik a maga zsánerén belül a legjobbak között van. Mindegyik hozzátett valamit az életemhez. Az én életemhez. Tehát ez egy erősen szubjektív lista, így kár is bírálni, vagy más filmekkel traktálni. Én csak annyit mondok, hogy ha rászánsz tíz estét, neked is jobb lesz az életed. Vagy nem. De legalább elmondhatod, hogy láttál tíz jó filmet. Tehát EZT NÉZD:

Leon a profi – Léon (1994)

Rendező: Luc Besson | Főszerepben: Natalie Portman, Jean Reno, Gary Oldman

Soha ennyi szomorúság, magányos pillanat, adrenalin, gyász és tökéletes gyilkos mozdulat nem került még egy egyszerű akciófilmbe. És ettől már nem is egy egyszerű akciófilm. Ez az a film, amiben Jean Reno megdicsőült, és bármit tett azóta színészet címszó alatt, nálam mindig lesz helye Leonnak, ha le akar ülni egy pohár tej mellé a konyhában.

Nagy kékség – Le grand bleu (1988)

Rendező: Luc Besson | Főszerepben: Jean Marc Barr, Jean Reno, Rosanna Arquette

Megmagyarázhatatlan módon keveredik a romantika és az önpusztításig tartó férfias versengés. Ezek pedig nem kioltják, hanem erősítik egymást. Közben pedig megértjük, hogyan nem győzhet senki a természettel szemben. Vagy a természetével szemben?

 

300 (2007)

Rendező: Zack Snyder | Főszerepben: Gerard Butler, Michael Fassbender, Lena Headey

Nem véletlenül ez az egyetlen olyan alkotás, ami két listára is felkerült (film, képregény) nálam. A képregényben nincsen hiba, minden elemében tökéletes. A filmnek is csak annyit tudok felróni, hogy nem ragaszkodik 100 %-ban a képregényhez. A mozi végére úgy érzi magát az ember, mintha egy vödörnyi tesztoszteronnal öntötték volna nyakon. És néha jó ezt érezni. THIS IS SPARTA!

Órák – The hours (2002)

Rendező: Stephen Daldry | Főszerepben: Nicole Kidman, Julianne Moore, Mery Treep, Ed Harris

A film, amiben minden nagy név egyszerre jó, aminek van üzenete, amire az elsőtől az utolsó percig figyelni kell és érdemes. Amit ha egyszer megnézel, soha nem felejted el.

Napok romjai – The Remains of the Day (1993)

Rendező: James Ivory | Főszerepben: Sir Anthony Hopkins, Emma Thomson

Korának legjobb női és férfi színésze kerülgeti egymást 129 percen keresztül úgy, hogy érdemi történés nincs, ezzel együtt végig egészen elképesztően feszes. Ha csak egy szerelmi történetet nézel meg, ez legyen az! Ha egy csavaros romantikus történetet keresel, a végén nem várt csattanóval, mindenképpen hagyd ki!

Belső tenger – Mar adentor (2004)

Rendező: Alejandro Amenábar | Főszerepben: Javier Bardem, Belén Rueda

Nem kívántam még ennyire a pozitív főszereplő halálát, és soha nem éreztem ilyen nyomorúságosan magam egy film után. Ettől most biztosan mindenki kedvet kapott hozzá…

Hotel Ruanda – Hotel Rwanda (2004)

Rendező: Terry George | Főszerepben: Don Chadle, Nick Nolte, Sophie Okonedo, Joaquim Phoenix

Miért kell az emberiség által elkövetett iszonyatos dolgokat filmre vinni?! Hogy minél többen tudjanak róla? Hogy ne történhessen meg újra? Talán. Nem tudom. De ahhoz képest, hogy 1994-ben hónapok alatt majd 1 000 000 embert irtottak ki Ruandában, nagyon kevés volt ez az egy film. De legalább volt és ezt a mocskos, pénzsóvár Hollywoodnak köszönhetjük.

Kutyaszorítóban – Reservoir Dogs (1992)

Rendező: Quentin Tarantino | Főszerepben: Harvey Keitel, Tim Roth, Quentin Tarantino, Steve Buscemi, Michael Madsen, Chris Penn

Megszületett Tarantino, és vele együtt világra jött egy új zsáner. Feszült párbeszédekkel, váratlan fordulatokkal, tele kreativitással. Vérben és erőszakban született, gyermekévei óta hullák kísérik az útját, lassan 30 év telt el. Benőhetett volna a feje lágya, de hálisten még nem lett kispolgár, és még mindig nem elég belőle!

 

A vándorló palota – Hauru no ugoku shiro (2004)

Rendező: Hayao Miyazaki

Hogy miért? Mert szeretném, ha mindenki megértené, hogy amikor animációs filmről/rajzfilmről beszélünk, nem feltétlenül egy degenerált játékmedvére, egy ormótlan fülű repülő elefántra, még kevésbé valami balfasz barbira kell gondolni első körben. És azért mert valami kedves és a gyerekeknek szól, még lehet értékes, a kettőnek nem kellene kizárni egymást. Ezt nézze a gyerek, ne a Disneyt!

Nagy szépség – La grande bellezza (2013)

Rendező: Paolo Sorrentino | Főszerepben: Tony Servillo, Carlo Verdone

A történések majdnem teljes hiányát egy olyan látványpornó karolja fel, amihez hasonlót én nem nagyon láttam megszerkesztett filmben. Minden jelenet egy külön film, egy külön történet. Mindennek megvan a helye a forgatagban, vagy a szinte semmiben. Elragad, magával sodor, aztán közben mégis megtörténik valami. Talán az élet.

+1) Le petit cubes – Tsumiki no Ie (2008)

Kell, hogy legyen tíz percünk arra, hogy elmerüljünk a múltunkba, és csak a szépre emlékezzünk, még ha közben sírva is fakadunk. A múltat újra élése legalább annyi fájdalom és keserűség, mint örömteli pillanat, hiszen minden arra emlékeztet, hogy mennyi veszteség ért bennünket. De ha megértjük, hogy semmi sem örök, talán az utolsó percek is szebbé válnak.

(Köszi Kovács Márk!)

Ne légy irigy, oszd meg a többiekkel is!
Kapcsolódó cikkeink ▼