Mindig izgalmas valami újat tanulni magunkról. A pszichológia egy viszonylag fiatal tudomány, mégis rengeteg érdekességre jöttünk már rá a segítségével. Mivel túl hosszú lett volna a cikk, ezúttal 12 érdekességet gyűjtöttünk első körben.
1.) Minden 16 és 28 év között kialakult barátság nagy valószínűséggel rendkívül tartós és hosszúéletű lesz. Ez valószínűleg az ebben az időszakban megosztott, meghatározó élmények, például a tanulás, a korai karrierépítés, első komolyabb szerelem és a felnőttkorban való közös belépés miatt. Ezek a kapcsolatok gyakran intenzív közös élmények és kölcsönös fejlődés révén alakulnak ki ebben az időszakban, amikor a közösségi kapcsolatok a legaktívabbak.
2.) A kutatások azt mutatják, hogy a nők általában a mélyebb, erőteljesebb hangú férfiakat részesítik előnyben, de az okok összetettek és néha ellentmondásosak, egyensúlyozva a vonzerő, a dominancia és a megbízhatóság között. Míg a mély hang gyakran a magas tesztoszteronszinttel társul, gyakran a magabiztosság, az erő és a reproduktív alkalmasság (magasabb minőségű gének) jelének értelmezik, nem pedig feltétlenül a kevesebb agressziónak.
3.) Gyakran azok adják a legjobb tanácsokat, akiknek maguknak volt a legtöbb problémájuk, mert az útmutatásuk személyes tapasztalatból, küzdelmekből és nehézségek leküzdéséből születnek. Mivel megélték a fájdalmat, mély empátiával rendelkeznek, és valódi vágy él bennük arra, hogy mások elkerüljék ugyanazokat a hibákat. A tanácsaik nem elméletiek, hanem a gyakorlatból táplálkoznak.
4.) Az a gondolat, hogy „minél okosabb valaki, annál gyorsabban gondolkodik, és annál olvashatatlanabb lesz az írása”, egy népszerű, ugyanakkor árnyalt sztereotípia. Bár nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a rossz kézírás közvetlenül összefüggne a magasabb intelligenciahányadossal (IQ), a kutatások alátámasztják, hogy a gyors kognitív feldolgozás – vagyis a gyors gondolkodás – gyakran együtt jár a kevésbé olvasható kézírással.
5.) Bár az érzelmek hatással vannak arra, hogyan kommunikálunk, a szavak és a hangnem tudatos megválasztása valóban visszahat a hangulatunkra is, ami jól mutatja a kommunikációs stílus és az érzelmi állapot közötti kétirányú kapcsolatot. Az állítás egy „pozitív pszichológiai” szemléletet tükröz, amely a kognitív viselkedésterápiás technikákra épül, és azt sugallja, hogy a tudatosan választott, pozitív kommunikáció képes befolyásolni a belső érzelmi állapotot.
6.) Rengeteget elmond valaki személyiségéről az, ahogy egy étteremben a személyzettel bánik. A pszichológia professzor Jason Walker (Adler University, Chicago) szerint az igazi jellem abban mutatkozik meg, ahogyan valaki azokkal bánik, akiknek nincs szüksége a lenyűgözésükre. Az étteremben a személyzet tipikusan ilyen helyzetben van: ők kiszolgáltatottak, a vendég hatalmi pozícióban érzi magát, és ezért pontosan az derül ki, milyennek látja saját magát a másikhoz képest.
7.) A kutatások szerint azok az emberek, akik erősebb (gyakran „egészséges” vagy „adaptív”) bűntudatra való hajlammal rendelkeznek, általában ügyesebbek mások gondolatainak, érzelmeinek és nézőpontjainak megértésében. Ez az összefüggés abból fakad, hogy a bűntudatra hajlamos személyek különösen érzékenyek arra, hogyan hatnak a tetteik másokra, ami fejlettebb empátiát és jobb társas megértést eredményez.
8.) A férfiak nem viccesebbek a nőknél, csak gyakrabban viccelődnek és nem érdekli őket, hogy viccesek-e vagy sem. A Stanford Egyetem pszichiátere, Allan Reiss 2005-ben 30 rajzfilmet mutatott férfiaknak és nőknek, miközben agyi aktivitásukat MRI-vel vizsgálta. Mindkét nem ugyanannyit talált viccesnek a képek közül, és a rangsorolásban is szinte teljes volt az egyezés. Ezt erősíti meg egy 2009-es kutatás is: Kim Edwards pszichológus hallgató arra kérte a résztvevőket, hogy vicces feliratokat írjanak egykockás karikatúrákhoz, és a nők és a férfiak egyenlő arányban hoztak létre magasan értékelt feliratokat. Az állítás tehát pontosan mutat rá a valódi különbségre: nem a képességről, hanem a gyakoriságról van szó.
9.) A szégyenlős emberek ugyan kevesebbet beszélnek magukról, de mindezt úgy teszik, hogy akiknek megnyílnak, annak általában mindent elmesélnek magukról. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, érdemes tisztázni egy alapvető fogalmi különbséget. Az introvertáltak visszahúzódónak tűnhetnek, de valójában nem aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, és magabiztosak a csendességükben. A szégyenlős személy ezzel szemben szeretne kapcsolatot létesíteni másokkal, de idegessé és önbizalomhiányossá válik ezekben a helyzetekben. Az állítás tehát leginkább a szégyenlős emberekre vonatkozik: ők nem azért hallgatnak, mert nem érdekli őket a kapcsolat, hanem mert a megnyílás szorongással jár számukra, kivéve, ha a bizalom már felépült. Akkor viszont nincs megállás a csacsogásban.
10.) A nőknek kétszer annyi fájdalomreceptoruk van, mint a férfiaknak, de kétszer „magasabb a fájdalomküszöbük” is. Az állítás első fele pontosan igaz: a nőknek valóban közel kétszer annyi fájdalomreceptoruk van négyzetcentiméterenként, és ezek a receptorok funkcionálisan is különböznek a férfiakétól. A második fele azonban félrevezető: a nőknek nem magasabb, hanem alacsonyabb a fájdalomküszöbük és tűrési szintjük, épp azért, mert több és érzékenyebb receptorral rendelkeznek. Ami a fájdalomtűrésben mégis egyenlítheti a különbséget, az a hormonális ciklus, a szociális elvárások, és az a tény, hogy a fájdalom megélésének biológiai mechanizmusa a két nemben alapvetően különböző utakon működik.
11.) A magasabb frekvenciájú zene boldogabbá tesz bennünket. Egy 49 résztvevővel végzett kísérletben klasszikus zongoradarabokat játszottak le eredeti, egy oktávval mélyebb és egy oktávval magasabb hangmagasságon. Az eredmények szerint az alacsonyabb hangmagasságú változat szignifikánsan kevésbé volt kellemes, mint az eredeti és a magasabb verzió, vagyis a magasabb hangmagasság valóban pozitívabb érzelmi véleményt váltott ki.
12.) Ha a gondolataid nem hagynak aludni, akkor kelj fel és írd le őket. Ez segít az elmédnek megnyugodni. Az állítás megoldása a kognitív offloading (kognitív kirakodás) elvén alapul. Ez a mechanizmus lényegében azt jelenti, hogy az aggodalmakat kihelyezzük az elméből a papírra. A gondolatok externalizálása csökkenti azokat a tolakodó gondolatokat, amelyek épp elalváskor bukkannak fel, mivel az agy megszűnik aktívan emlékezni rájuk, azok egy külső helyen vannak rögzítve. Amikor fizikailag leírjuk az agyunkban kavargó dolgokat, azt kommunikáljuk a kognitív rendszerünknek, hogy az információ biztonságban van. Az agynak többé nem kell azt aktívan a rövid távú memóriában tartani, energiát elégetni rajta, mert egy külső biztonsági mentés átvette a feladatot.
Egy másik izgalmas pszichológiai téma, ha még nem hallottál a Mandela-effektusról, vagy nem tudod, mi az:
Tudod mi az a Mandela-effektus?
A mai napig nem derült még ki, hogy miért emlékszünk tömegesen olyan dolgokra, amik nem akkor, nem úgy, vagy egyáltalán meg sem történtek. Emberek milliói idéznek fel olyan eseményeket, amik sosem történtek meg, mégis meg vannak győződve arról, hogy LÁTTÁK, és hallották. Hiba a Mátrixban, bizonyíték a párhuzamos Univerzumokra vagy tömegpszichózis?
(Forrás: ferfibarlang.hu, newsweek.com, onlinelibrary.wiley.com, backofhouse.io, ebsco.com, epublications.marquette.edu, thebrink.me)
