Legutóbb lelkesen írtunk róla, hogy nagyszerűen halad a Nagy Zöld Fal projekt. Aki nem tudná, ez az Afrikát végigszelő, 8 ezer kilométer hosszan elnyúló, 18 millió hektáros erdősáv 2030 -ig. Ez a Száhel-övezetben a további elsivatagosodást megakadályozandó intézkedés lenne, 11 afrikai ország részvételével.
De hiába a Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Szudán, Csád, Niger, Nigéria, Mali, Burkina Faso, Mauritánia és Szenegál összefogása, 2007 óta még mindig csak 15% -nál jár a dolog, főleg ahhoz képest, hogy mikorra tűzték ki a végcélt. Ugyanis az eredetileg csemeték vízutánpótlására ásott kutak, nyúlgátak és teraszok révén azért csak elindult egy pozitív természeti folyamat, aminek következtében szépen zöldül a terület.
Az itt kialakult fás, cserjés terület, bár nem lett összefüggő esőerdő, ahogy azt szerették volna, már most kisebb mikroklímát hozott létre, így a mezőgazdaság is egyre jobban fejlődik. Ez mind jó hír, viszont van még egy érdekes hozománya, amit mindeddig senki nem vizsgált. A Science News írt róla, hogy az Amerikai Geofizikai Unió szakemberei a decemberi ülésen világítottak rá, hogy az egész kontinensen keresztbe húzódó zöld fal bár a Száhel-övezetben jelentősen növelné a csapadék mennyiségét, az Észak-Afrikai térségben és a Földközi-tenger területén pedig a nyári csúcshőmérsékleteket vetné vissza, a szaharai sivatagos területeken éppenséggel átlagosan évi 1,5 Celsius-fokkal emelné az átlaghőmérsékletet, ami nem jó hír.
Ennek ellenére a kontinens nagy részén meghatározó lenne az a plusz csapadék, ami ennek következtében keletkezne, de a szaharai övezet melegedése mellett számolni kell még a felerősödő nyugat-afrikai monszun nyugat felé tolódásával, ami hatással lehet az El Niño déli oszcillációjára, egyben megváltoztathatja a trópusi ciklonok pályáit is.
(Forrás: Qubit | Borító: greatgreenwall.org)
