Az olasz „kis Provence” néven emlegetett Sancto Lucio de Coumboscuro szinte minden értelemben elszigetelt falu. Nem csak nyelvjárásban egy igazi kuriózum, de tényleg nehéz eljutni, ha nem autóval érkezel. A francia–olasz államhatár közelében található kis falucska nincs annyira messze Torino, Nizza és Monaco -tól sem, először Torinóba kell repülni, majd onnan vonatra, és később buszra szállni, hogy eljuss ide.
Azok, akik mégis eljutnak ide, elgondolkodhatnak azon, hogy vajon jó országban vannak-e, különösen akkor, amikor a helyiek az „arrivederci” helyett az ismeretlen „arveire”-vel köszönnek el tőlük, amikor egy üzletből távoznak. Coumboscuro hivatalos nyelve a provence-i nyelv, amely a franciaországi Occitania régióban beszélt okcitán nyelv egy ősi, középkori, újlatin dialektusa.
A faluban mindössze mintegy 30 ember él, és a helyiek élete korántsem könnyű. Coumboscuro nagyrészt pásztorcsaládokból áll, a csordáikat gyakran támadják meg az itt kóborló farkasok. Télen gyakran hetekig nincs áram, az internetkapcsolat pedig elég ingadozó, úgyhogy határozottam me, influenszerbarát a hely.
De akkor mégis miért kéne ide elmenni?
A végtelen levendulamezők, a tiszta levegő, az érintetlen falusi rétek, na és a francia Riviéráig, az Azúr-partig érő csodás kilátás mindenért kárpótol. Viszont felejtsd el a bárokat, szupermarketeket és éttermeket, minden társadalmi pezsgés a faluban tartott alkalmi folklórrendezvényekre korlátozódik, vagy amikor a kirándulók hétvégi gombavadászatra indulnak.
A helyiek lassabb tempójú, egyszerű életmódot folytatnak, harmóniában a természettel. A 25 éves Agnes Garrone helyi pásztorlány a CNN -nek azt mondta, hogy nincs TV -jük, és nem is volt. Ha elmegy az áram 15 napra nem esnek pánikba, előveszik nagyszüleik régi olajlámpáit. Az olasz falucska annak ellenére, hogy nem tűnik egy XXI. századi ember számára túl komfortosnak, hasonló szellemben gondolkozó turistákat, világjárókat, utazókat, modernkori hippiket és szellemi feltöltődésre vágyó vándorokat százával, ezrével fogad.
A Garrone család az egyetlen, akik rendelkeznek elegendő hellyel több ember elszállásolására, és örömmel vezetnek körbe mindenkit a falun. Nem ebből szeretnének meggazdagodni, hanem más vezérli őket: fontosnak tartják megismertetni az ide látogatókkal azt az örökséget, amit kaptak őseiktől. Ez motiválja őket abban, hogy megmutassanak mindent, ami fontos lehet.
Mivel a történelem során az olaszok és franciák egyik kézről másikra adták a vidéket, nem is annyira meglepő, hogy a bástyaként szolgáló provanszál identitás ennyire fontos és ennyire mélyen a kultúrájuk része. Az UNESCO 2010 óta veszélyeztetett nyelvként tartja számon a provanszált, és Coumboscuro egyike azon kevés helyeknek, ahol még beszélik.
Ezt olvastad már?
Egy egész olasz falu kibérelhetővé vált!
Egy egész olasz falu bérelhető ki – és ez csak 6,50 fontba kerül/éjszaka, ha a maximális, 200 fővel számolunk. Simán megéri!
