Olaszország lett az Európa-bajnok, miután 1-1 után büntetőkkel dőlt el a meccs.
Ha lehetőséged van rá segítsd a munkánkat,
Olaszország már 1968 óta nem nyert bajnokságot, de a döntős ellenfelének, Angliának is ez volt az eddigi legjobb EB szereplése, mióta megtartják ezt az eseménysorozatot. Az angol válogatott egy fegyelmezett, jól védekező csapatként ment a döntőig, addig egyetlen gólt kaptak, azt is szabadrúgásból, az olaszok ezzel szemben egy sokkal támadóbb, vehemensebb csapattal jutottak a döntőig, és minden addigi meccsükön gólt lőttek.
Erre viszont nem számítottunk:
Már a 3. percben megszerezték a vezetést az angolok, egy pocsék olasz szögletet követően. Trippierhez került a labda a jobb szélen, átívelte a másik oldalra, ahol a valamiért középre húzódó Di Lorenzo teljesen egyedül hagyta az érkező Luke Shaw-t. Nagyjából negyed órán át nem is sikerült az olaszoknak magukhoz térni ebből a hirtelen kapott gólból, de nem tartott ez sem túl sokáig, a félidő második felétől már érezhető volt némi olasz fölény, főleg ők birtokolták a labdát. Míg az olaszok sok rövid passzal, addig az angolok hirtelen kontrákkal próbáltak előnyt szerezni. Az első félidő innentől eseménytelenül folytatódott.
A második félidőben:
A második félidőben történtek cserék az olasz csapatban, ennek pedig meg is lett az eredménye. Sokkal élénkebb lettek az olasz támadások, az angolok a saját 16-osukon belül védekeztek, nagyon benne volt már a gól, amikor Bonucci valóban egyenlített a 67. percben. A másik oldalon Southgate azonnal reagált, átállt arra a csapatra, amire kezdőként lehetett számítani, Trippier helyett jött Saka, az öt helyett pedig a négy védőre álltak át.
Az egyenlítés után megmaradt az olaszok lendülete, egészen addig, mag megsérült a mezőny addigi legjobbja, Chiesa, és Bernardeschi jött be a helyére. Az újabb gól esélye elhalványodott. Az angolok egy-egy megindulását az olaszok szabálytalansággal próbálták megakadályozni. A hosszabbítás sem hozott gólt, végül 11 -esekkel dőlt el a mérkőzés.
