Carlos Henrique Kaiser Brazíliától egészen Franciaországig vert át klubokat a nyolcvanas években. Profi játékosnak adta ki magát, majd mikor meleg lett a helyzet, a kispadról állíttatta ki magát, ugyanis nem csak a focihoz, de semmilyen labdához nem volt köze soha. A focitörténelem legnagyobb szélhámosaként tartják számon, és ha elolvasod a sztorit, akkor érteni fogod miért.
A brazil szélhámos örökbefogadott fiú volt, új szülei miatt vette az irányt a sport felé, amitől aztán tizenévesen elment a kedve szeretett szülei halála után. Kaiser a következő tizenöt-húsz évben profi futballistának adta ki magát, miközben sohasem játszott huzamosabb ideig. Egyrészt mert nem is akart, másrészt mert nem is tudott. De sem internet, sem olyan sok közvetítés nem volt még akkor, így könnyedén el tudta magát adni anélkül, hogy bárki utánanézett volna.
Jó szövege volt a csókának, simán bedumálta magát bárhova. Több híres futballista és edző baráti társaságának tagja volt, nagyon jó kapcsolatokat épített, és mindig elit körökben mozgott a foci körül, pedig tehetségtelen volt. Bebeto, aki 1994 -ben a brazil-válogatott támadója volt egyszer azt mondta róla:
… Annyira jó beszélőkéje volt, hogy ha egyszer hagytad, hogy kinyissa a száját, akkor neked annyi volt, úgysem tudtad lerázni többé …
Az alap koncepció általában az volt, hogy menő társasági körénél elmesélte micsoda klubokban játszott, akik nyilvánvalóan benyelték a szöveget és hamarosan már az újságok is erről szóltak. Innen simán odáig jutott, hogy a legmenőbb klubokba vették fel, amiről aztán lehetett még tovább sztorizgatni. Az első edzésen már sérülést színlelt, vagy lefizette az ifiket hogy rúgják szét a lábát. Ekkor még egy sérülést jóval nehezebb volt felderíteni, persze ha az adott csapatnak egyáltalán volt rá lehetősége.
Volt egyébként még néhány jó terve, de sajnos a kivitelezés olykor elég béna módon bukott el. Egy alkalommal például addig szövegelt a Rio -i Botafogónál, ahol csak tengődött jó dolgában, hogy elhitték, külföldre készül. A célja ezzel az volt, hogy a klubok egymást tapossák azért, hogy náluk játsszon. Néha az öltöző egyik eldugott sarkában angol szavakat suttogott a telefonba. De pechjére volt olyan, aki tudott angolul, és gyorsan kiderült, hogy csak hülyeségeket hord össze. Bár a fizikuma focista volt, hamarosan a csapattársak előtt is tiszta lett a kép: Kaiser hülyére vette őket.
Egy szezon után már állt is tovább.
… Senki sem értette, hogyan került a Fluminenséhez. Mindig valamilyen sérüléssel bajlódott, és túlsúlyos volt, alkalmatlan arra, hogy részt vegyen az edzéseken. Rosszul lőtt, rosszul játszott, ezért a játékosok csak Maradonának gúnyolták, mert úgy nézett ki, mint Maradona, csak éppen a kövérebb kiadása …
Marcos Meira, aki 1989-ben erőnléti edzőként találkozott Kaiserrel.
Miután ezen a kontinensen mindenkit átvert, jött Európába, ahol egy másodosztályú francia klub igazolta őt le. A nézők gyorsan megszerették, mert egy nyilvános edzésen mutatták őt be, minden labdát kirúgott nekik és közben a mezét csókolgatta. A focitudását itt sem csillogtatta meg, mégis népszerű volt. Pár hónap után már újra Brazíliában volt, ahol a francia gólkirályként hirdette magát az európai hírlapok címlapjait mutogatva.
De itt még nincs vége ennek a fényes életpályának: amikor egy brazil kiscsapathoz, a Banguhoz írt alá nem volt olyan könnyű dolga, mert a klub tulajdonosa egy Castor de Andrade nevű, köztudottan gengszter üzletember volt, aki ha kellett a fegyverét is elővette. Kaisert úgy harangozta be, hogy megérkezett az új gólkirály. A találkozón kétgólos hátrányba kerültek, ekkor szólt, hogy cseréljék be Kaisert, akit a személyisége miatt amúgy is nagyon bírt. Nagy dolgokat várt tőle. Persze Kaiser a sok évnyi kamu után sem tanult meg focizni, de kimentette magát: összeverekedett az őt ekéző szurkolókkal, amiért a bíró még a csere előtt kiállította. Később persze a verekedést is megmagyarázta: De Andradét szidták, és mivel pótapjaként tiszteli a tulajdonost, rájuk támadt. A gengszter megköszönte egy 1 éves hosszabbítással, amit persze a szélhámos kamufocista nem fogadott el, nyilván.
Közel 20 évnyi sosem volt karrierje, és elképesztő húzásai után ott tart, hogy 2016-ban dokumentumfilmet forgattak vele, 2018-ban pedig egy könyv is megjelenik róla. Most egy riói edzőteremben személyi edzősködik a női vendégeknek.
Kapcsolódó – egy másik hírhedt csaló a vadnyugatról:
Van egy érdekes sztorink „Kanada Billről”, aki a vadnyugat legnagyobb hamiskártyása volt a maga idejében ” SzevaszFaszi.hu
Annyit lehet csupán tudni, hogy 1800 környékén született Angliában egy Yorkshire melletti tanyán (egyes források cigánykaravánt emlegetnek). Húszéves lehetett, amikor Kanadába utazott és ott is ragadt egy időre. Ott ismerkedett meg azzal a meglehetősen gyermekcipőben járó, de feltörekvő néplehúzó-ipari know how-val, melyet manapság csak „Itt a piros, hol a piros”-ként ismerünk.
(Forrás: Index)
