Bizonyára mindannyian fel tudunk néhány menő óragyártót sorolni, de csak kevesen tudják, hogy az óragyártás őshazája a svájci La Chaux-de-Fonds, mindössze néhány kilométerre a francia határtól. Az első írásos emlék erről a helyről 1350-ből származik, porosz, illetve a napóleoni időket is megtapasztalták, és még Lenin is járt itt svájci emigrációja során. A javarészt francia anyanyelvű település Európa legmagasabban fekvő városa és Svájc „szibériája,” mert a telek igen csípősek tudnak lenni.
Ami miatt azonban igazán híressé vált, az, hogy az óragyártás innen nőtt igazán nagyra. Ebből a városból indult az Omega, a Rolex, a Heuer (később TAG Heuer), és még közel kéttucatnyi luxusóra-gyártó, ezért nem csak a svájc szibériája jelzőt kapta meg, hanem óravölgyként is emlegetik. Az egész úgy indult, hogy a helyi parasztság a nyári és szezonmunkák után valamilyen megfontolásból óragyártásba fogtak, mert csekély anyag- és energiaszükséglettel is el lehetett végezni, először otthon, majd kis idő múlva már üzemi körülmények között. Bár 1794-ben majdnem elpusztította egy hatalmas tűz La Chaux-de-Fonds- ot, az újjáépítés azonban jó lehetőséget adott az új városképet és elrendezést úgy alakítani, hogy a legoptimálisabb legyen az óragyártás szempontjából.
A megbízott szakemberek a városszerkezeti újragondolás során úgy tervezték meg az épületek elhelyezkedését, hogy a lehető legtöbb napfény jusson a házakba, majd a francia forradalom alatt az úgynevezett sakktábla-szerű városelrendezés lett az, ami abszolút meghatározta a svájci kisváros fejlődésének jövőjét. A szomszédos, szintén óragyártásból élő Le Locle várossal együtt 2009 óta az UNESCO világörökség része lett, úgyhogy örökre beírták magukat az óragyártás történetébe.
Kapcsolódó:
A prémium karórák újra a csúcsra törnek
A luxusórák 2015 és 2016 -ban mélypontra kerültek, már ami az eladások számát és a svájci óragyártás bevételeit illeti. A régi vágású luxus helyett az Y-generáció például már a modernebb japán szerkezetekben, illetve okosórákban találta meg a számításait. Nagyon úgy tűnt, hogy leáldozni látszik a luxusóra, mint fogalom, legalábbis amit a hagyományos értelemben vett klasszikus prémiumként ismerünk.
(Forrás: Roadster // Borító: nytimes.com)
