Amióta világ a világ, vagy legalábbis civilizált emberek uralják a bolygót, azóta rendszeresen törnek ki határviták, területfoglalások, a történelem során pedig a háborúk nagy részének is egymás szuverenitásának vagy határainak sárba tiprása volt az elsődleges oka. Persze vannak gazdátlan területek, mint az Antarktisz nagy része, vagy olyan lakatlan és lakhatatlan korallzátonyok és születő kis szigetek, amik esetében mindössze szimbolikus jelentősége van annak, „milyen zászlót tűznek ki rá.” De van egy hely, ami annyira kietlen és annyira nem ér semmit, hogy a szomszédok szó szerint egymásra próbálják tukmálni.
A szóban forgó terület Bír Tauíl, egy közel négy budapestnyi, 2000 négyzetkilométeres terület Egyiptom és Szudán között, amit a helyiek csak Bír Tauíl-háromszögnek is neveznek. Itt tényleg semmi nincs, kopár, sziklás sivatag az egész, növényzet alig, állatok alig, lakott település nincs és csak néhány nomád nép jár nagy ritkán errefelé. Májustól szeptemberig stabilan 40 fok felett van a hőmérséklet, egyedül a téli hónapokban, december-február között megy a napi hőmérséklet 30 fok alá.
A történelmi blablával nem nagyon fárasztanánk az olvasókat, de röviden annyi elmondható, hogy egy nagyon furcsa helyzet áll fenn a területtel kapcsolatban. 1899-ben Egyiptom és Szudán között meghúzták a határvonalat a britek, amit szó szerint kell érteni, tehát a 22. szélességi körnél húztak egy vízszintes vonalat. Ez persze nem volt annyira jó, hisz számos itt élő törzset egyszerűen elválasztottak vele, így 1902 -ben kisebb módosításokat hajtottak végre, kanyarintottak egyet délre és északra is. Így született meg Bír Tauíl és a Halaib-háromszög. Utóbbi nagyobb és kicsit élhetőbb is. A 20 ezer négyzetkilométeres (egyötöd Magyarország méretű) Halaib-háromszög egészen a Vörös-tengerig tart.
A piros Bír Tauíl, a sárga a Halaib-háromszög:
(Térkép: telex.hu)
Amiko a II. vh. után Egyiptom és Szudán is elnyerte függetlenségét, mindketten maguknak szerették volna a sokkal élhetőbb és barátságosabb Halaib-háromszöget. Addig vitatkoztak ezen, míg egy kanadai olajcég 1992-ben kísérleti fúrásokra kért engedélyt, amit a szudániak készségesen megadtak, az egyiptomiak azonban megvétózták. Mivel ekkor még mindig nem volt eldöntve, hogy kihez tartozik a terület, joguk volt hozzá. A kanadaiak pedig fogták magukat és leléptek, mert nem akarták tovább feszíteni a húrt, ezzel pedig mindenki rosszul járt. A terület alatti feltételezett olajkészlethez azóta sincs hozzáférése senkinek.
Itt jön az igazi csavar a történetben. Azóta is mindkét fél sajátjának tekinti a Halaib-háromszöget, gyakorlatilag azonban Egyiptom fennhatósága alá tartozik. Viszont a kietlen Bír Tauíl területet senki nem akarja „a nevére venni,” mert azzal automatikusan felosztanák egymás közt a két területet, elismernék, hogy övék a teljesen hasznavehetetlen kopár sivatag, a feltételezett olajmezőn ülő gazdagabb régió pedig a szomszédé.
Persze minden kalandor aki erre jár kikiáltja a saját országát, ami amúgy tök vicces. Egyiptom felől például megközelíthetetlen, hisz a határ mentén a katonaság védi, Szudán felől pedig elég hamar elfogy az út és 14 órányi terepjárózás vár a kietlen sivatagban, benzinkút pedig nem lesz. A legaranyosabb sztori egy amerikai apuka története, aki megígérte a 7 éves kislányának, hogy hercegnőt csinál belőle. Hát így is tett. Elzarándokolt Bír Tauíl -ba, kitűzte a saját monarchiája zászlaját, magát királynak kiáltotta ki, így a gyermek automatikusan megkaptam a hercegnői rangot. Persze az itt kalandozó államfőket még a saját országuk sem ismeri el, így az egész amúgy csak egy névleges és amúgy roppant menő államalapítás csupán.
Persze a klímaváltozás is okoz ilyen jellegű problémákat:
A klímaváltozás HATÁRVITÁKAT robbant ki!
De mégis mi a fene köze van a felmelegedésnek országok határaihoz? Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató, környezeti szakújságíró a Másfélfok.hu -n írta meg, hogy a klímaváltozás olyan határváltozásokat okoz, amik az amúgy is vitás helyzeteket tovább szítja.
(Forrás: telex.hu // Borító: @nimri)
