Tudom, az első mondat az, hogy „Nem is lett vége”! Hiszen minden évben kapunk egy új SW filmet. Egy IX. részt, egy előzményt, egy utózmányt, egy olyan közbülsőt, lesz spin off, és minden eddiginél több nagyobb, látványosabb lesz MINDEN! – Kovács Márk írása
[alert-announce]Hát, ezzel lett vége.[/alert-announce]
És én nem az az elvakult rajongó vagyok, aki meg sem nézte az új részeket és már úgy gyűlöli, ha pedig az újítások kerülnek szóba, akkor azonnal fújol. Még Disneyt sem utálom. És értem, hogy a pénz beszél. Sőt, most már üvölt. Egyenesen a fülünkbe. Azt üvölti, hogy: „Ha nem vagy 14 éven aluli, és nem vagy hajlandó elfelejteni a régi karaktereket, ha nem veszel minden évben új merchandising terméket, akkor le vagy szarva!”
Nem szeretem leszarva érezni magam. Még akkor sem, ha tudom, hogy a következő 10-20 évben már nem én leszek az, aki eltartja a brandet. És ezt tudja a Disney is. Meg azt is, hogy magasabbak az elvárásaim, mert többet láttam, mást várok egy párbeszédtől, mást látok bele egy konfliktusba. És ezeknek az elvárásoknak sokkal nehezebb megfelelni, mint egy kiskamasz által nem túl magasra tett lécet megugrani évről-évre.
Persze az is lehet, hogy egyszerűen kinőttem a Star Warsból. Így közel a negyvenhez (ne bassz, hogy tényleg…) már nem annyira izgat, hogy megint lesz egy nagyobb, erősebb, halálosabb, gonoszabb Halálcsillag. Ami egy nagy böszme úszó golyó az űrben, és csak arra vár, hogy egy félművelt lázadó a kávédarálóból és mikrosütőből hegesztett hajójával ledobjon valami bazi nagy bombát pont arra az egy pontra, ami tuti felpukkantja az egész szart. Egy pillanat alatt. De úgy, hogy egy ép darab ne maradjon belőle, viszont az összes fontos szereplő el tudjon iszkolni a robbanás elől.
Kicsit unom, hogy a Galaxis sorsa függ attól hogy a Skywalker család valamelyik tagja épp milyen lábbal kelt fel, és a sötét vagy a fény csapatait erősíti-e az adott részben.
VIII rész és 40 év ment el arra, hogy a „maroknyi lázadó erők” mindig kicsússzon a Birodalom szorításából. Négy évtized sem volt elég arra, hogy a rettegett Sötét oldal összes erejét bevetve eltapossa ezt a pár száz (pár ezer?) főből álló szánalmas bandát, hogy végre kiderülhessen, mit is akarnak igazán.
A jók általában együgyűek, vagy kifejezetten buták, ami egy ideig szimpatikussá teszi őket, mert együtt érzel, és szinte sajnálod őket. De egy idő után már idegesítő ez a teszetoszaság, és valljuk be őszintén, hogy ha a legegyszerűbb összefüggésekre sem jönnek rá maguktól, akkor mit várunk majd tőlük, ha átveszik az uralmat a Galaxisban?
Az új szériában meg nincs egy valamire való rossz karakter, pedig általános nézet, hogy azt mindig könnyebb eljátszani. Kylo Renn/Adam Driver láttán visszasírjuk a fabábuhoz hasonló arcjátékkal megáldott Anakyn Skywalkert/Hayden Christensent. Ez a Kylo fiú összevissza csapkod a mindig sercegő kardjával, egy fekete-ezüst bilit hord a fején, egy kezdő jedi növendék is halálra szopatja bármikor, de közben mindig ügyelnek rá hogy a dús ajkai szájfénytől legyenek sikamlósak.
Az az igazság, hogy a Star Wars kénytelen volt a 80-as években maradni, mind a tematikáját, mind a benne megjelenő technológiát tekintve, én meg közben felnőttem. És a beltartalom gyengeségét már a csomagolással sem tudják ellensúlyozni.
Már csak annyit szeretnék suttogni az utolsó leheletemmel a lemenő nap fényében távolodó Millennium Falcon felé, hogy: „Az Erő legyen veled!”
Mert én már elengedtelek.
Márk előző vérlázító írása:
A csillagok háborognak – a legnagyobb hülyeségek gyűjteménye a Star Wars világából ” SzevaszFaszi.hu
Nem várok tudományos alaposságot egy sci-fitől sem, pláne, ha az egy kitalált univerzumban játszódik és még kedvelem is, de azért a fizika és a józan ész néha közbeszólhatna. De nem teszi, így pár perc gondolkodás után is összejön 8-10 égbekiáltó baromság a Skywalker család ügyes-bajos dolgait felgöngyölítő szappanoperából.