A 15 perces városok olyanok, ahol minden alapszolgáltatás elérhető 15 percen belül, autó nélkül is. Európa kifejezetten jól áll, jobban mint az Egyesült Államok, hisz a kontinensünk nagyvárosaiban állnak legközelebb ehhez a célhoz.
Az olyan alapszolgáltatások, mint az iskola, gyógyszertár, élelmiszerüzletek, kávézók és szórakozóhelyek elérése alig negyed óra alatt gyalog vagy tömegközlekedéssel egyértelműen mindenki számára előnyös a világ nagyvárosaiban, hisz elkerülhetőek a dugók, kevesebb a zaj és légyszennyezettség, és úgy általában véve sokkal kevesebb terhelés éri a környezetünket. Ehhez persze nem csak az kell, hogy tényleg minden gyorsan elérhető legyen, hanem egyfajta mentalitás is.
Egy friss kutatás rávilágított, hogy az európai nagyvárosok közül Párizs és Milánó már csak egy lépésre van attól, hogy megvalósítsa ezt a célt, míg az autófüggő amerikai nagyvárosok sokkal rosszabbul teljesítenek ezen a téren. Persze két nagyváros között is óriási lehet a különbség, vegyük csak például az állandóan nyüzsgő Budapest és az alvó városként funkcionáló Érd esetét. Utóbbi akkora területen terül el kisebb lakossággal az emeletes épületek hiánya miatt, ami nagyban megnehezíti ezt a küldetést.
A Nature Cities lapban közölt olasz kutatás készítői egy interaktív térképet is közzétettek, ahol nagyon alaposan szemügyre vehető Európa fölénye ebben a jövőbe mutató városszervezési stratégiában. A kutatások alapja, hogy szimulálják, hogy az erőforrások és szolgáltatások jobb újraelosztása mennyire tudná orvosolni az egyenlőtlenséget, mindezt úgy, hogy közben megtartják azokat.
Kiemelik a városok közötti jelentős eltéréseket és feltérképezik, hogy a 15 perces város koncepciójának való megfeleléshez milyen minimálisan többletszolgáltatások szükségesek. Már most arra a következtetésre jutottak, hogy a közelség-alapú paradigmát általánossá kell tenni, hogy a helyi népsűrűség széles skáláján működjön. Nem utolsó sorban ez egy többlépcsős folyamat, aminek az elején járunk. A társadalmi-gazdasági és kulturális tényezőket is be kell vonni, hogy miután az időalapú városok sikeresen létrejöttek, abból majd az értékalapú városokra lehessen áttérni.
Ez egyáltalán nem utópia, sehol
Pontosabban csak ott nem, ahol elég nagy a népsűrűség. Valljuk be, ezekben a metropoliszokban van a legnagyobb szükség is erre. Az interaktív térkép kiértékelése után világosan látható, hogy jelenleg Párizs áll a legközelebb a kitűzött célhoz, ahol 2020 óta konkrétan elfogadott városfejlesztési koncepció a 15 perces város.
Azok a városok, ahol az utcák elrendeződése évszázadokkal az autózás kora előtt épült ki, előnnyel indulnak, hisz a legkisebb utcákra most sem engedik be a sokszor aránytalanul nagy átmenő forgalmat, hanem sétálóutcákat csinálnak, amik mentén számtalan már fentebb felsorolt alapszolgáltatás elérhető, könnyedén. Ebből következik az is, hogy a modern nagyvárosok, ahol már eleve az autós közlekedésre építették az utcákat, mint például Los Angeles, vagy a kínai metropolisz, Csungking jelentős „hátrányt szenved.”
Nem csak a városok nagysága, de a kulturális különbségek is tényezők
Azt viszont a kutatók is kiemelik, hogy nincs egyetlen helyes út. Érdemes figyelembe venni, hogy a szétterülő nagyvárosokban, mint New York, ahol a peremén nagyon sok a kertes és családi ház, egészen más elvek érvényesülnek, mint a belvárosban, ahol kisterületű apartmanokban, tömbházakban laknak az emberek. Ha New Yorkon belül csak Manhattant nézzük, akkor gyakorlatilag a 15 perces város már kész is van. Ugyanez a helyzet San Franciscoban vagy Milwaukee -ban is.
Még mielőtt vérre menő komment-háborút indítana el a téma, a szerzők leszögezik, hogy nem csupán az autós forgalom kiszorítása az egyetlen, ami célra vezető a 15 perces város koncepcióját illetően. Illetve az, hogy hamar elérhető bármi, még nem garantálja, hogy az adott helyen jó is élni. Ugyanilyen fontos a megfelelő tömegközelekedés, illetve a megfelelő szociális háló vagy épp az egyenlőtlenségek és a szegregáció kezelése
Sőt, az sem rossz vízió, ha a nagyobb területen elfekvő települések egy hasonló vízióval állnak elő. Épp nem rég történt, hogy a Párizs vonzáskörzetének számító Ile-de-France terület képviselője, Valerie Pecresse bemutatta a „20 perces régió” tervét. Az alapelv hasonló, csak a léptékek különböznek.
Összegezve: a 15 perces városok önmagában nem fognak megoldást jelenteni, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy nagyvárosaink sokkal élhetőbbek legyenek hosszú távon.
Kapcsolódó:
Ez kell az ÉLHETŐ OKOSVÁROSHOZ!
Világszerte kihívást jelent a gyors urbanizáció, a polgárok megnövekedett elvárásai és a modern infrastruktúra iránti igény. A felhőalapú számítástechnika megjelenése felgyorsította a városaink és életminőségünk javítását szolgáló új technológiai megoldások elfogadását, várhatóan ez tovább fog gyorsulni, míg el nem érjük az áhított célt, hogy élhető okosvárosokat teremtsünk.
(Forrás: roadster.hu, nature.com)
