“Amikor utazom, akkor fotózok. Úgyhogy utazom.” – Nagy Gábor
Az Instagramon több mint 21.000 követővel a háta mögött itthon mégsem híres, amit nem is értünk, külföldön viszont a fotós szakma nagyon tehetségesnek tekinti, ugyanis tekintélyes képei a maguk mélységével, magával ragadja az embert. Pedig civilként reklámszakemberként tevékenykedik.
„Télen valahogy jóval intimebb a viszony a természettel. Ugyan kevesebb inger ér, de ami van, az nagyon erős. Alig akadnak színek, ellenben sokkal inkább áthat rajtunk a hideg, és sokkal jobban érezzük a jelenlétünket a természetben. Ezért szívesebben megyek az északi országokba vagy a hegyekbe” – avatta be a Roadster újságíróját Gábor, arra a kérdésre, miért tűnik úgy, hogy általában ősszel és télen készültek a képek.
Szakmája miatt alakult ki nála az, hogy ennyire erősen hatnak rá a vizuális ingerek. Az áttörést egy izlandi utazás jelentette, ahová kölcsöngéppel érkezett, és itt annyira megtetszett neki, hogy elsőre mennyire otthon érezte magát a fotózás világában, hogy hamarosan saját gépet vett és egyenes út vezetett a hírnevet jelentő képeihez.
Annak ellenére mennyi fotós van a világon és itthon is, Gábornak sikerül kitűnnie, talán a tematikus képei miatt és a sötét, zord, túlvilági hangulat miatt is.
Szeretem, ha minél kevesebb dolog szerepel egy képen, próbálom a legelemibb részletekig visszafejteni a fotót. Az utóbbi időben a rengeteg munkának köszönhetően ráállt a szemem az érdekesebb kompozíciókra
mondja Gábor
Gábor másik nagy titka, hogy mindig arra vadászik, milyen extrém szögből nem készítettek még képet az adott nevezetes helyről, amit fotósok milliói örökítettek meg előtte. Más fényeléssel, máshonnan, akár fél órával később mint ami az „ideális”. Saját, egyedi stílusa, és amit a fotói visszaadnak teljesen más, mint a többi. Az elkészítés módja is különleges, mert úgy készül hozzá, mintha valami projekt lenne. Kitalálja a teljes stratégiát és meghatározza a tökéletes vizuális világot. Megkeresi a megfelelő hotelt, ami bázisként szolgál az ott eltöltött napokra, illetve letárgyalja e-mailben az adott hotellel, hogy némi ingyen reklámért cserébe (megemlítések az instán) megkapjon egy bármilyen szobát arra a kis időre. Aztán megnézi, melyek azok a részek az adott tájon amit minden fotós megörökített már, és el is kerüli nagy ívben, hogy ismeretlen tájak után kutasson.
„…mindenképp »utómunka-heavy« képeket akartam, ugyanis az elkészült fotó csak az alapot jelenti, az igazi varázslat a számítógépen történik…”
A fotós szerint az utómunkázás teljesen jólvan így, nincs ebben semmi különös vagy kivetnivaló.
Valószínűleg hallunk még felőle és nem fog kifogyni az alapanyagokból, mert szeretne eljutni Grönlandra, Alaszkába, a francia Alpokba, a Pireneusokra, Skóciába, Grúziába, a Feröer-szigetekre. Csupa hideg és zord helyre.
(A teljes interjút a Roadster -en olvashatod!)
