Egy valódi motorosnak nincs is nagyobb kikapcsolódás, mint felülni a kétkerekűjére és a kilométereket a háta mögött hagyva elfelejteni a hétköznapok minden gondját. Valaki szereti húzni mint a versenyzők, de akadnak olyanok akik inkább csak kényelmesen krúzolnak, miközben a tájat csodálják. Vannak kemény arcok akik egy chopperre ülnek, de olyanok is akadnak akiknek soklóerős vadállat jutott a seggük alá. Mind mások, viszont egyben egyetértenek: ezeket tartják a környék legfaszább motorozó helyeinek.
Comói-tó
Az olaszországi hegyvidék mindig lenyűgöző, de azt meg kell hagyni, hogy az Y-alakú hatalmas tó, hegyekkel körülvéve páratlan látványt nyújt. Egy gyorsforgalmi út veszi körbe, kicsit a parthoz közelebbi és izgalmasabb, látványosabb mellékutakon jóval gyérebb a forgalom, úgyhogy lehet döntögetni a motort bátran (de körültekintően!) a kanyarokban. Nyolcvan látogatható villa és a felejthetetlen Como városa alkalmas arra, hogy ne egy nappal kelljen beérned.
Júlia-Alpok
Szlovéniába csak eljutni is nagy kaland, de nem mondjuk, hogy a Júliai-Alpokig nem hosszú az út. Viszont erdős-dombos tájak váltják egymást és az aszfaltra sem lesz panasz. Aztán jöhet az 1600 méter magas Vrsic-hágó, ami bár tényleg nagyon szép, ha figyelmetlen vagy akkor súlyos következményekkel járhat, ugyanis tele van hajtűkanyarokkal, amiknek egy része még a világháború idejéből macskakővel van kirakva. Kész öngyilkosság vakon belemenni ezekbe, úgyhogy ha a tájat csodálnád, inkább áll félre ott, ahol alkalmas a terep. Innen az út Triesztbe visz, ahonnét két lehetőséged van: tovább a horvát hegyek felé, ami ugyancsak elképesztően szép, vagy irány Budapest. bármelyiket is választod, ha innen visszafordulsz Magyarország felé, már megérte az egész.
Passo delle Stelvio
Az egyik legérdekesebb szerpentines, 2700 méteres magasságig, majd onnan lefelé, nagyon sokáig, összesen hetvenöt hajtűkanyarral, sok rövid egyenessel. Egy élmény, méghozzá azért, mert a kanyargásokban megnyugszik a lélek, gyorsítani úgy sem nagyon tudsz. Nem tudod hosszú, monoton gyorsulásokkal „untatni magad”, folyamatosan változik a magasság, a kanyarok hossza, és a táj is. Vannak szakaszok ahol a sűrű erdőben visz az út, néhol pedig az elképesztő mélységet nézheted meg egész közelről.
Tátra
Tök közel, különösebb szervezés nélkül is nekivághatsz. Tény, hogy a Lomnici-csúcs, aminek a legteteje 2634 méter, nagyon durván igénybe veszi majd a gépet, de hát pont ez a lényeg, nem? Itt még nyáron sem ritka a hófödte hegycsúcs, változatos környezetben, tavak, folyók, keskenyebb és szélesebb szakaszok, hegyek és erdők között.
Transzforgarasi út
Az Erdélyt a Havasalfölddel összekötő kilencven kilométeres útszakasz legmagasabban fekvő részei júniustól októberig járhatóak, az év többi részén nem ajánlott. Az aszfalt nem mindenhol egyenletes, de eközben 578 hídon kelsz át a lehető legváltozatosabb környezetben. A vízátfolyások gyakoriak, bárhol és bármikor meglephetnek, de a sebességkorlátozásra figyelmeztető táblák majd segítenek neked, hogy ne érjen baj, csak figyelj rájuk.
(Borító: Duncan Adler/Unsplash)
