Joshua Cowan nagyjából 5 hetet töltött Indonéziában, és nem félt kezébe venni a kameráját, illetve a drónt is gyakran felküldte azokon a meseszép vidékeken, ahol járt. Beszélgetett a dzsungelben élő őslakosokkal, akik meglepően kiegyensúlyozott életet élnek, és a kénbányán dolgozó helyiekkel is. Utóbbi interjúalanyok bár elképesztő helyen dolgoznak, ez közel sem leányálom.
Korábban már a Gizmodo is foglalkozott a témával, Kelet-Jáván milyen embertelen körülményeket kell elviselniük azoknak a helyieknek, akik a kristályos kőzetként megjelenő ként hozzák felszínre. A néhány száz ott dolgozó munkás kézi erővel töri fel a lerakódott ként, és pakolja tele a kosarát, ami nagyjából 100 kiló, ráadásul ezzekkel a nehéz terhekkel a savas tóból párolgó mérgező ködben 45-60 fokos emelkedőn kell felkapaszkodniuk, majd további 300 métert gyalogolniuk a gyűjtőpointig, ahol 1 kosár nagyjából 12 dollárt ér. Így általában kétszer fordulnak.
