Sejtettük, de most tudományos alapokra helyezték.
Egy friss tanulmány, amely Ben Baumberg Geiger és George MacKerron kutatók által került kidolgozásra, az alkohol és a jó közérzet kapcsolatát analizálja. A kutatásuk minél reprezentatívabb eredménye érdekében azonnal két párhuzamos kísérletet folytattak, az egyik az alkohol és a hosszútávú boldogság, a másik pedig az alkoholfogyasztás során pillanatról pillanatra fellépő hangulatváltozásra összpontosított. Látszólag ugyanaz, de nem egészen így van.
Szóval a vizsgálatok során megállapították, hogy az ivás, mint aktus, milyen hirtelen boldogságérzetet ad, viszont amikor emellé társultak olyanok, mint a barátok, család, Stanley kupa döntő, és a finom ételek, máris nem kapott annyi pontot egy 0-100 -ig terjedő skálán az ivás, másodlagossá vált, nem okozott akkora hangulatváltozást az egyébként pozitív eseméányek és tevékenységek mellett.
Az alkoholnak akkor volt a legnagyobb hatása, mikor valamilyen negatív, kényelmetlen dolgot egészített ki, mint például a vonatozás, ingázás haza, stb… Szóval amiket annyira nem kedvelünk. Viszont amikor például szeretkezéshez társították az italt, nem volt annyira fontos, nem is ért el olyan hatást, hasonlóan másodlagos elemmé, szinte mérhetetlenné vált.
Bár ezek az eredmények tényleg nem számítanak forradalminak, Geiger úgy gondolja, hogy az alkoholproblémákkal küzdő emberek vizsgálatakor igenis kiindulópont amiket megállapítottak. A teljes képet kellene nézni, hogy a problémával átfogóan foglalkozhassanak a szakemberek.
Ilyen komoly téma után jöjjön egy érdekes sztori:
Létezik egy város az USA -ban, ahol összesen 8 lakosra napi 13.000 sör fogy – persze ez nem ilyen egyszerű, a cikkben a teljes történet.
Az igazság egyébként az, hogy nem önálló város, mert nem önálló közigazgatási egység. Pont úgy néz ki Whiteclay, amilyennek elképzeltük: A legnépszerűbb a 24 unciás, vagyis 7,1 deciliteres kiszerelésű „high gravity malt liquor”. Annyira tipikus amcsi cucc, hogy nincs rendes magyar fordítás erre.
