Ma az USA -ban indián őslakosok leszármazottainak lenni nem túl szívderítő, nagyjából amióta a fehér ember partot ért ott. Az 5 millió őslakos 574 törzs tagja, és nagyjából a fele rezervátumokban él, ahol a szegénység, alkohol és drogproblémák mindennaposak, sőt, átlagosak, ezek pedig az aluliskolázottságra vezethetőek vissza. Erről az Index korábbi cikkében írt, képes illusztrációval, ami nagyon jól megmutatja az indiánok valódi problémáit manapság.
De nem minden indiánnak ilyen szörnyű a sorsa. A 80′ -as években egy floridai és egy dél-kaliforniai törzs nagyjából egyidőben döntöttek úgy, hogy bingó-, illetve pókertermet építenek a rezervátum területén. Mivel ekkoriban az ilyesmi tiltott szerencsejátéknak minősült, rendőrségi razzia, a bezárás és a büntetőtárgyalás következett, azonban az őslakosok az 1975-ös indián önrendelkezési jogról szóló törvényre hivatkozva magyarázták, hogy ők létesíthetnek ilyet.
Hat évnyi jogi hercehurca után a legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy az indiánoknak nem lehet megtiltani, hogy kaszinót üzemeltessenek a saját területükön. Aztán ezt 1988 -ban kiegészítették egy az Indian Gaming Regulatory Act nevű rendelettel, ami kimondja, hogy igazából bármilyen szerencsejátékot üzemeltethetnek, egyetlen kikötésük csupán az, hogy a közösség és a rezervátum gazdasági fejlesztésére kell fordítaniuk a vagyont. Mivel az övék az egyetlen legális kaszinó (illetve két államban az az egész USA -ban), kaptak egy szeletet az évente 100-150 milliárd dolláros kaszinóbizniszből, és hozzájuk jár mindenki, akinek távol van a keleti parti Atlantic City, vagy túl körülményes kiruccanni Vegasba egy hétvégére. A felsorolt két város az egyetlen, ahol konkrétan egy-egy település kapott jogot a kaszinók üzemeltetésére.
Miutánlegális lett törvényileg is az indiánok számára, ma már több mint 500 ilyen üzemel, a járvány előtt stabilan 30 milliárd dolláros üzlet lett ez számukra, és ezeket a pénzeket tényleg a közösség gazdasági fejlesztésére költik. Ha egy rezervátum kellően közel van egy ilyenhez, és nincs sok más rezervátum a közelben, akkor a pénz jó része a közösségnél csapódik le, így vannak, akik évente 1 millió dollárhoz jutnak hozzá, csak azért, mert jó helyen élnek.
Ilyen például a Shakopee Mdewakanton törzs helyzete
A Shakopee Mdewakanton sziú törzsbe mindössze néhány százan tartoznak, egy egészen kicsi, 8 négyzetkilométeres területen élnek, és miután az 1880 -as években itt jelölték ki a rezervátumot, csak egy semmi kellős közepén lévő, kipusztult terület volt. Mára azonban egybeforrt Minneapolis városával, sőt, a nagyváros kellős közepén él ma ez a közösség, és két kaszinót is üzemeltetnek, a Little Six Casino -t és a Mystic Lake Casino Hotel -t. Ennek a kettőnek évente 1 milliárd dolláros forgalma van. Aztán a törzs a kaszinóbizniszből úgy megszedte megát, hogy felvásárolt egy csomó mindent Minnesota államban, például műanyaghulladék-feldolgozó és ásványvíz-palackozó üzemet, fitnessterem-hálózatot, jégcsarnokot.
Persze ha már itt vannak ezek a gyönyörű kaszinók, és folyik belőle a lóvé, akkor a törzsnek kötelessége a sajátjait segíteni, hisz a törvények is így szólnak. Sokáig titok volt mennyi életjáradékot kap a Shakopee Mdewakanton törzs minden tagja, aztán egy 2012 -es válóper során derült fény arra, hogy alanyi jogon járó havi apanázs 84 ezer dollár volt akkor, ami havi egymillió forintnak felel meg. Ez még nem minden, mert ráadásul a törzs szuverenitása miatt mentesülnek a kivetett adók alól, így az indiánok 99,2%-os „önkéntes munkanélküliségi rátát” említenek, ami azt jelenti, hogy a törzs akkori 480 teljes jogú tagja közül mindössze 4 dolgozott, ők is csak azért, mert nagyon unatkoztak.
Az viszont igen tiszteletreméltó, hogy rengeteget jótékonykodnak, több százmillió dollárt adományoztak eddig jótékonysági szervezeteknek és iskoláknak, illetve félmilliárdot más, hátrányosabb helyzetben levő indián törzseknek. Utóbbi valószínűleg csak úgy elfolyik, az őslakos közösségek szociális helyzetét ismerve.
A könnyű pénz esik a legjobban:
Dől a lé a MÉM TULAJDONOSOKHOZ!
Nagyon furcsa módot választottak a mémtulajok/szereplők mostanában arra, hogy kaszáljanak egy rakat pénzt azzal, hogy híressé váltak a fotóik. Sőt, a mesefigura, a Nyan Cat is néhány százezer dollárt ér, hát még a “katasztrófalány” -ként elhíresült fotó, ami a napokban félmillió dollárt ért.
(Forrás: Telex)