A magányról nem szeretünk beszélni, gyengeségként kezeljük. És amilyen gyorsan csak lehet, igyekszünk megszabadulni tőle, anélkül, hogy pontosabban megvizsgálnánk, hogy honnan ered az érzés. – Pirchala Berta, a Miitt.hu offline társkereső közösség vezetőjének írása.
Ha szóba kerül a téma, az egyedülállók nagyon gyorsan kijelentik, hogy az egyedüllét nem egyenlő a magányossággal. És ez legtöbbször igaz is. A magányosság időnkénti megtapasztalása természetes része az életnek. Minden ember életében vannak magányos pillanatok, amikor szívesen megosztanánk egy élményt, vagy amikor érzelmi támogatásra van szükségünk, de senki sem áll rendelkezésre. Sokan átélik ezeket a pillanatokat párkapcsolatban is. Egy diszfunkcionális párkapcsolat rengeteg magányos pillanatot eredményezhet, többet is, mint egy egészséges szingli életszakasz.
A magány érzése akkor válik problémává, ha az ember életének minden napján állandó alapérzésként jelenik meg. Ekkor kell alaposan szemügyre venni a helyzetet, és megkeresni az okát. A Miitt.hu szingliknek szóló programszervező közösség vezetőjeként sokat beszélgetek szinglikkel és párkapcsolatban élőkkel az emberi kapcsolatokról és azok hiányáról. Az a tapasztalatom, hogy nagyon gyakran a magányosság érzését egyfajta céltalanság okozza. Van egy hiányérzet, egy üresség ott, ahol „valaminek” lennie kellene. Gyakran nem is annyira a társ hiányzik, viszont a hiánya felerősíti az érzést.
Lehet valakinek látszólag nagyszerű karrierje, mégis hiányozhat a valódi, személyes cél. Ha van egy „jó állásod”, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott munka igazi kiteljesedést, értelmet ad számodra. Lehet, hogy másnak ugyanaz a munka igen, de lehet, hogy neked nem. És az is előfordulhat, hogy bár a munkád nem kifejezetten sztárolt szakma, te szereted és értékesnek érzed magad benne. És az is lehet, hogy a karriereden kívül találsz értelmet adó célt, olyat, ami nap mint nap megtölti a szíved és rendszeresen elégedetté tesz.
Az embereknek szükségük van értelemre, célra, és a „mozgásra” amivel efelé a cél felé haladnak. A természet úgy alakított ki minket, hogy problémákat oldjunk meg és ezek által fejlődjünk. Nemcsak fajként, de egyénileg is. A céltalanság nem természetes állapot számunkra. Ha egy élet megakad, nincs mozgás, nincs fejlődés, nincs cél, idővel ez a visszatartottság mindenféle nem kívánt érzéssé és állapottá nőheti ki magát, mint például a magány vagy akár a depresszió. A célhoz vezető út azonban mögöttes értelem és értékek nélkül csupán elvégzendő feladat, amihez az idő előrehaladtával egyre kevesebb kedvünk, kitartásunk lesz.
Hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát, hogy elfedjük a tüneteket, ahelyett, hogy a problémával foglalkoznánk. Ahelyett, hogy az életnek értelmet adó célt találnánk, helyette szimplán elfoglalttá válunk. Telerakjuk a naptárunkat, hogy ne legyen idő gondolkodni. Pedig nehéz motiváltnak maradni hosszabb távon úgy, hogy a célnak nincs értelme, ami passzol a saját személyes értékrendünkbe. Ezért először érdemes azzal kezdeni, hogy ki vagyok én, mit tisztelek, mit nem, mi érték számomra, mi nem. Ezután könnyebb kitalálni, hogy mi az a cél, amifelé hosszú ideig is lesz türelmem haladni.
Az elfoglaltság magány ellen nem működik. Csak arra elég, hogy átmenetileg elterelje a figyelmet a kellemetlen érzésről, de a valódi problémát nem gyógyítja, csak ront rajta. Ha csak elfoglalt vagy, akkor a nap végére ugyanúgy kimerülsz, csak a jó érzés nélkül. Az edző termi tagság megszerzése és új hobbik felvétele nem segít, ha a problémád nem a mozgás hiánya, vagy a szabadidőd színtelensége, hanem az életed általános stagnálása. Könnyebb a megfelelő párt megtalálni akkor, ha már van irány, ahova tartasz, és tisztában vagy az értékrendeddel. Ráadásul, amikor egy értelmes cél felé haladsz, ritkábban érzed a magányt, mert lefoglal a jó érzés, hogy haladsz előre.
Érdekes, hogy milyen ritkán beszélünk arról, hogy mi adhat értelmet az életünknek, pedig a jó közérzet és az egészséges lélek szempontjából elengedhetetlen információ. De mit jelent értelmes célokkal élni? Körülbelül ezt: Olyanért tenni, folyamatosan, s eközben fejlődni, ami mélyen fontos számodra, és ami összhangban van az alapvető értékrendeddel. Ha mindezzel még a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetednek (család, közösség, föld) is értéket adsz akkor lesz igazán teljes az érzés, mert megtalálod a helyed egy nagyobb egészben is, ahova passzolsz, és ahova pont te kellesz. A folyamatos törekvés a fejlődésre része annak, hogy kik vagyunk. Nem érezzük jól magunkat, ha csak sodródunk. A céltalanságot könnyű összetéveszteni a magányossággal, mert hiányérzetet kelt.
Lehet, hogy nem is egy partnerre vagy elfoglaltságra van szükséged, hanem inkább arra, hogy lelassulj, és megnézd, hol vagy, és hová szeretnél eljutni innen, hogy úgy érezd, kiteljesedsz. Természetesen, az intimitás iránti igény nem fog eltűnni. Szükségünk van arra, hogy megérintsenek, és törődjenek velünk. Amikor nincs ilyen intim partner a hiányérzet sokkal erősebb azoknál, akiknél az értelmes cél is hiányzik. Ha van valami, amiért lelkesen dolgozhatsz, tanulhatsz, akkor minden idő, amikor egyedül találod magad, olyan megnyert pillanat, amit az értelmes céljaidért való törekvéshez nyersz. Amikor ismered a célodat, még ha távol is vagy tőle, akkor is tudod, hogy jó helyen vagy. Minden hely a céljaidhoz vezető úton a helyes út részévé válik, és ez már önmagában is komfortos érzés.
Legközelebb, amikor egy kicsit magányosnak érzed magad (unatkozol), próbáld meg nem elfoglaltsággal leplezni az érzést. Állj meg, és vizsgáld meg, mi történik! Légy türelmes, és hagyd, hogy az érzés megmondja neked, hogy mi az igazi baj, és mik lehetnek a következő lépéseid!
Érezted már úgy, hogy hétről hétre ugyanazokkal az emberekkel találkozol, és veszélyesen beszűkült az a tér, ahol ismerkedhetnél? … Én már igen.
Egy másik téma Bertától:
12 tipp, hogy életben tartsd a barátságod az exeddel
Nem bírjuk a veszteséget, a bukást, a siker egyértelmű hiányát. Márpedig a szakítás elsőre egy párkapcsolat bukásának tűnhet. Ha nem te akartad a szakítást, aligha érzed magad jól, és minden lehetőséget megragadnál, hogy mégis valamiképp tompítsd a helyzet élét. Ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnhet az, hogy barátok maradtok.
(Borító: @matthewhenry)
