Egy vastag könyvet sokkal gyorsabban dobunk félre, mint egy nagyon hosszú sorozatot. Az egészen gyerekkorunkban rontják el.
Egy könyv, bármilyen vastag is, elég gyorsan megy, ha az izgalmas és számunkra érdekes. Amennyiben szenvedős, úgy egy örökkévalóság. A sorozatok persze egészen másképp hatnak ránk, ha nem annyira érdekes, akkor is gyorsan a végére érünk. Miért van ez?
Az egész gyerekkorban kezdődik!
Az introvertált gyerekek a könyvek fantáziavilágába menekülnek, az extrovertált gyerekek pedig inkább a jelent és a kézzelfogható, fizikai valóságot kedvelik. Ők ha könyvet vesznek a kezükbe, az egy enciklopédia vagy ismeretterjesztő kiadvány. A jelenlegi oktatási rendszer ehhez hozzá nem tesz, maximum csak elvesz. A kötelező(!) olvasmány elrettentő példa. Nem csak elavult, dög unalmas szövegkörnyezetben és témában íródtak, hanem kötelezőként egyértelműen kényszerített olvasnivaló. Ez az oktatási rendszer egyik legnagyobb hibája.
A rossz könyveket csak egy elszánt és tényleg elhivatott pedagógus, és egy nagyon felkészült és az oktatási rendszert velejéig ismerő szülő képes ellensúlyozni. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő az Insta feed pörgetése helyett inkább egy könyv olvasgatásával zárja a napot, jó esélyei vannak arra, hogy a gyerek ugyanezt találja normálisnak. Ebben az esetben az iskolában kötelező olvasmányként megadott regényt is (talán) elolvassa, de tényleg nem hibáztathatjuk őket az érdektelenség miatt. Ezek a kultikus könyvek a maguk korában valóban nagyon népszerűek, és fontos irodalmi regénynek számítottak, de ma, amikor már sokkal több impulzusra és több izgalomra vágynak a gyerekek, ez nagyon-nagyon kevésnek bizonyul.
A sorozatok is a kultúra része!
A sorozatok megjelenését, valamint a Netflix térhódítását sem hibáztathatjuk. Sőt. Hamar kultikussá váló sorozatok jó sztorival, kiváló forgatókönyvvel és történelmi/valós vonatkozással, vagy esetleg nagyon gazdag fantáziával és elképesztő képi világgal valamikor legalább annyit adhatnak mint egy regény. Persze azok, akik egy kicsit sem tudják elképzelni magukat a jelen korban, mint gyerek, fogalmuk sincs arról, miért jó ez, illetve nem értik, miért nem használják a képzelőerejüket a gyerekek. Tévednek, használják, csupán másra. Azzal viszont problémák adódhatnak, mikor egy 20 perces részekből álló vígjáték sorozatot darálunk féktelenül, ez a szociális élet súlyos torzulásával járhat, ha kevésbé tudatosan állunk hozzá. Ez pedig rossz példa lehet az iskolás gyerek számára is. Emellett pedig azt mondani, hogy azért nem olvasunk, mert NINCS IDŐNK, trehányság.
Miért nincs időnk?
A sorozatok féktelen pörgetése helyett kell, hogy legyen időnk olvasni. Számold ki: add össze a social médiával töltött idődet a TV nézésed idejével és a sorozatokra töltött idővel, máris megkapod, hogy mennyi időt pazarolsz sokszor hasztalan dolgokra. Újraolvasunk egy régi kedvencet, nekifutunk egy gyerekkorban utált regénynek vagy egy teljesen úgy könyvet kezdünk, mindegy. Vannak, akik 30-40 évesen fognak először könyvet a kezükben diák koruk óta, mert elkezdenek önismereti témában, vagy éppen üzleti könyveket olvasni, esetleg nekifutnak egy izgalmas sci-finek, vagy valamilyen fantasyban találnak a nap végén megnyugvást. Vannak akik napok alatt ászökkennek 150 oldalon, de az is előfordul, hogy 20 oldalt emésztünk két hétig. A könyvolvasásnak nincsenek szabályai, nincs időkorlátja, nincs limitje. Szereted megjegyezni a fontos gondolatokat egy önismereti vagy üzleti könyvben? Hát hajrá! Elő a kiemelő filccel, a post it címkékkel! Úgy érzed szenvedős a könyv és nem neked való? Semmi baj, hát hagyd abba, tedd le, és kezdj egy másikat!
Bárhol, bármikor, bármilyen élethelyzetben!
Otthon a munka után, az otthoni teendők befejezése után hétvégén, ha csak egyszerű kikapcsolódásra vágysz, ha ingázol munkába menet, ha nyaralás közben kitöltenéd az „üres” reggeleket, vagy csak úgy, ha várakozol valahol. Bárhol, és bármikor. Olvass. Legalább néha, kérlek!
