Általános tendencia, hogy a vezetők mindenkitől a maximumot várják. Ez rövid távon bár üzleti sikereket eredményez, hosszú távon totális kiégéshez vezet.
A vezető két dolgot tehet. Az egyik, hogy meghúzza a felső határt, amiről úgy általában az ISO-típusú rendszerek logikája szól, tehát akkor dőlhetünk hátra, ha minden egyes kritériumnak tökéletesen megfelelük, mindenhol ott a pipa és nincs dolgunk. Az mellékes, hogy a “hátradőlhetünk” tényleg csak jelképes, mert mindig van még valami, de ezt bizonyára mind ismerjük már, akik dolgoztak valaki másnak. Az viszont már nem mellékes, hogy ezt többnyire sosem sikerült elérni, ugyanis akad még valahol valami hiba is.
A másik, amit tehet a vezető, hogy egy minimumot határoz meg, amit könnyeben el lehet érni. Ezt alulmúlni nem szabad, felülmúlni pedig egyszerűbb. Utóbbi azért jobb, mint az ISO-gondolkodásmód, mert kevésbé frusztrálja a dolgozókat. Ez az általános közhangulatnak, az alkalmazottak munkamoráljának is jót tesz. Ezen túl a megugrandó léc folyamatosan emelhető, tehát kis lépésekben történő folyamatos fejlődés érhető el, minden szinten.
Mind ismerjük a tökéletes munkainterjú-alanyról szóló anekdotákat, akik azért, hogy legyen valami negatívum is, ezáltal emberinek tűnjenek, azt mondják, hogy „az egyetlen hibám, hogy maximalista vagyok.” Azonban ha a vezető magasra teszi azt a bizonyos lécet, a dolgozók nagy része (a példa kedvéért) csak 70% -ot ér el, akkor az úgynevezett maximalistának elég könnyű a dolga. Viszont a maximalistát fogjuk legelőször elveszíteni, mentális és talán még fizikai értelemben is. A folyamatos, tehát szünet és ünnep nélküli teljesítményhajszolás kiégéshez vezet, és irány a pszichoterapeuta, vagy a HR a felmondási papírokkal.
A cég bár dübörög, a profitszerzés a maximumon, a kapuban pedig az egy kiégett helyett ott várakozik máris három új potenciális dolgozó, akiknek az egyetlen hibája, hogy maximalisták. Jó ez bárkinek?
Még több, a kiégésről:
Stressz, pánikroham és kiégés: tényleg ilyen kell, hogy legyen az életünk?
Az üzleti stressz napjaink egyik legalattomosabb problémája, ami egyaránt érinti az alkalmazottakat, a cégtulajdonosoket és a vállalkozókat is. Vajon milyen veszélyek fenyegetik a vállalkozókat és a vezető beosztásban lévőket? Amikor az üzleti stressz szintje szinte kézzel foghatóvá válik: a mentális kimerültségen és betegségeken kívül, mint amilyen a depresszió és a generalizált szorongás, akár fizikai tünetekkel is jelentkezhetnek.
(Forrás: Forbes // Borító: @yolk_coworking_krakow)