Mark Zuckerberg gigantikus közösségi oldala bekebelezte a világot, tönkretette a kisebb magyar közösségi oldalakat és szinte már megkerülhetetlennek tűnik. Programokat szerveznek itt, vállalkozások nőnek nagyra belőle, illetve elsőszámú kapcsolattartási mód lett. A kutatók szerint viszont sokkal boldogabbak lennének az emberek nélküle. De vajon van élet a Facebook után? Mert egy valami biztos: nem lesz örökké.
Ráadásul fontos gazdasági és politikai tényezővé is vált, és pszichológiai hatásai is vannak. Utóbbi miatt gondolják úgy a szakértők, hogy esetleg boldogabbak lehetnénk, ha megszűnne. De nézzük sorba, hogy milyen hatással van a Facebook a világra.
Pszichológiai hatások
Bár a Facebook felhívja a figyelmet, hogy 14 év alattiak csak szülői felügyelettel regisztrálhatnak és használhatják az oldalt, nyilvánvalóan nem csak ezt, de még az alsó határt sem tartják be. A korai Facebook súlyosan károsíthatja a fiatalok szellemi és erkölcsi fejlődését, főleg, ha mindezt ellenőrizetlenül teszik. Arról nem is beszélve, hogy pedofilok ezrei vadásznak fiatal lányokra. Ezen felül számos tanulmány foglalkozik azzal, hogy a fiatalok ideális testképről alkotott elvárásait mennyiben befolyásolja, többek közt a bulímia és anorexia kialakulásának melegágya a közösségi média által elénk tolt ideális testalkat reklámozása.
Mindenkinek (majdnem mindenkinek) jelentős szerepet tölt be a Facebook profilja, élményeket osztanak meg, személyes fotókat tesznek közzé és ha nem nyúlnak egy profilhoz, az jó eséllyel örökre megmarad. Azonban sokáig kérdéses volt, mit tegyenek az elhunytak profiljaival. Ezeket a Facebook korábban automatikusan törölte 30 nap elteltével, a felhasználói nyomásra azonban változtattak a gyakorlaton, emlékoldallá lehet ezeket nyilváníttatni, ahol közös emlékeket, üzeneteket lehet hagyni az elhunyt emlékére. A gyász feldolgozásának folyamata lett az elhunyt személy emlékoldala, annak minden momentuma, a közös élmények és fontos események “visszanézhetősége”. Társadalmunk furcsa megoldása ez az elmúlás feldolgozására.
A harmadik kemény pszichológiai tényező, hogy a Facebook-függőség, nem csak névlegesen, de élettanilag is létezik. Egy 2011-es tanulmány azt állítja, hogy egyes felhasználók számára kilépni a közösségi média világából ahhoz hasonlítható és legalább olyan nehéz, mint lerakni a cigarettát vagy leszokni az alkoholról. Más kutatók 2013-ban azt az eredményt kapták, hogy az alkohol és a dohány nem tudnak lépést tartani a közösségi média által okozott függőség mértékével. Sőt, 2014-ben az oldal fél órára elérhetetlenné vált, aminek következtében számos ember tárcsázta a segélyhívó számot.
Politikai hatásai
Az oldalt számos országban betiltották ilyen-olyan okokból, Oroszországban korlátozzák, Mianmarban betiltják, Ausztráliában pedig konkrétan megfizettetnék a helyi médiahírek átvételét az oldallal, Kínában és természetesen Észak-Koreában pedig már a kezdetektől blokkolják az elérhetőségét. De nem csak azért van komoly politikai visszhangja, mert az, hogy néhány ország vezetése eleve gyanúsnak vagy veszélyesnek ítéli, még semmi. Viszont ami súlyosabb, az az “arab tavasz” vagy a Cambridge Analytica botrány, ami után számos komoly adatkezelési változás következett, és az Európai Unió GDPR -ját is ez motiválta.
Az Arab Tavasznak nevezett tüntetéssorozatban óriási szerepe volt a Facebooknak, noha többségében erre azért tudunk pozitívan gondolni, mert elnyomó rezsimeket buktattak meg, viszont kétségtelen, hogy ijesztő a közösségi média hatalma. Gyors és hatékony eszköznek bizonyult a tüntetések helyszínének és időpontjának terjesztésében a social media. Amikor Egyiptomban a rendőrség elkezdte megfigyelni a közösségi média interakciókat, akkor pedig a tüntetők sikeresen vezették félre a hatóságokat és adtak meg hamis helyszíneket, hogy megosszák a rendőri erőket. Ezen felül az események dokumentálásában is óriási szerepe volt az oldalnak, nem tudtak semmit eltitkolni, és ezek a felvételek, képek és írások futótűzként terjedtek a világban, ezzel komoly nyomást helyezve a vezetőkre.
A Cambridge Analytica botrány alapjaiban változtatta meg a Facebook adatkezelési szabályait és elveit, illetve ekkor érezhette őgy a világ igazán, hogy keményen megizzasztották Zuckerberget. Azzal gyanusították a Facebookot, hogy a brit gyökerű kis cég úgy szerezte meg a felhasználók bizalmasan kezelt adatait, hogy nem tett semmit, így juttatta győzelemre Donald Trumpot. Ez politikailag súlyos vád, ennél sokkal kevesebbért is kaszáltak már el végleg cégeket, oldalakat, közismert személyeket, úgyhogy az, hogy a Facebook ezt megúszta, megint csak a kék nagytestvér hatalmát bizonyítja.
A számok is ezt támasztják alá, világszerte 2 és félmilliárd aktív felhasználója van, naponta félmillió új felhasználó regisztrál, az internetfelhasználók 60 százalékát eléri és nem utolsó sorban, míg a 2021 -es tőzsdére lépésekor 16 milliád dollárt ért, ma a világ negyedik legértékesebb vállalata. Az esetleges megszűnése kétségtelenül felforgatná a világot, viszont nem csak a hozzánk hasonló magazin menne tönkre, hanem számos vállalkozás is térdre rogyna, főleg, hogy sokaknak nincs más alternatívája a közönségük és vásárlóik online elérésére.
De mi lenne az előnye?
A Facebookon minden intézkedés ellenére temérdek álhír terjed, ezért kaphatnak egyre nagyobb figyelmet a laposföld hívők (hogy egy szélsőséges példát említsünk), illetve súlyosan károsítja magánélet szentségét. Ami viszont egész biztos, hogy nem gyűjtenének ennyio adatot kértelnül. Nem rég napvilágot látott, mennyi adatot gyűjt a Facebook üzenetküldője a Messenger a többi népszerű üzenetküldő alkalmazáshoz képest, ennek hatására nagyon sokan váltottak.
A New York-i Egyetem és a Stanford kutatói kísérletet végeztek, a résztvevőknek egy hónapot a közösségi oldal használata nélkül kellett eltölteniük, és nem túl meglepő módon kevesebbet szorongtak, mivel kevesebb ijesztő hírt olvastak, és kevésbé érezték magukat magányosak, mivel több időt töltöttek szeretteikkel, vagyis mindez pozitív hatással volt az életükre. Mark Zuckerberg és barátai, 2004 -ben, abban a bizonyos kollégiumi szobában, egész biztosan nem számítottak erre.
Egy másik megközelítés:
Hogy miért kell a Twitternek és a Facebooknak mindig elérhetőnek lennie?
Egy olyan korban élünk, ahol Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke a Twitteren jelenti be, hogy amennyiben Irán tovább feszíti a húrt, több célpontra is megsemmisítő csapást mérnek, majd az iráni elnök erre ugyanott válaszol. Erős, ahhoz képest, hogy a Twitter egy SMS-alapú közösségi üzenőfalként kezdte.