Mármint, ha kapnál egy robotikusan működő harmadik hüvelykujjat a kezedre, ami az agyadhoz van csatolva, mindössze 5 nap alatt már úgy tudnál banánt hámozni és könyvet lapozni, mintha a tiéd lenne. A University College London kutatói 36 alanyt vizsgáltak, a tesztidőszak végére pedig mindannyian úgy használták, mintha mindig is a kezükön lett volna, és nem értik, hogy lehetséges, hogy az emberi agy ilyen gyorsan adoptálja az új ismeretlen testrészt.
Robotkartervezőként meg akartam érteni az ember és a művégtag közötti különleges kapcsolatot. Egy művégtaggal olyan kapcsolatot alakít ki az ember, mint semmilyen más termékkel, ebben akartam elmerülni
mondta a Gizmodo -nak Dani Clode, A Third Thumb projekt tervezője
A Third Thumb projekt eredetileg egy díjnyertes diplomamunka volt, Dani Clode a londoni Royal College of Arton nyújtotta be először, és a célja mindössze annyi volt, hogy megváltoztassa azt a gondolkodást, ahogy az átlag emberek viszonyulnak a robotvégtagokhoz. A harmadik hüvelykujj tehát minden szempontból egy izgalmas elképzelés, a kutatók pedig mindeddig nem voltak azzal tisztában, hogy az emberi agy ilyesmire ennyire könnyedén képes. A kísérletben résztvevők ráadásul nem csak ügyesen hámozták a banánt (egy kézzel!) és lapozgatták a könyvet, de amolyan extra funkcióként is használták a 3D nyomtatott ujjukat, például miközben kulcscsomót kerestek a zsebükben, közben akadálytalanul szörföltek a neten a mobiljukkal.
Ahogy az a fotón is látszik, a kisujj mellé helyezik, mégpedig azért, mert itt van “a legtöbb szabad hely” a kezünkön, és a cipő lábujjak alatti részébe illesztett nyomásérzékelőkkel lehet irányítani. Ez furcsának tűnhet, de mint az a 36 résztvevő, profik által ellenőrzött nagyszerű teljesítményén látjuk, működőképes, legalábbis a Science Robotics folyóirat szerint. De a banánhámozáson, könyvlapozgatáson és a kulccsomókeresésen kívül egyéb más ügyességi feladatokkal is ellátták az önkénteseket, például eggyel több labdát megfogni, mint amennyi az alany tenyerében elfért, illetve egy kézzel tartani a kávéscsészét, miközben megkavarja benne a cukrot. Sőt, egy kis időre haza is vihették az eszközt, és arra bátorították őket, hogy otthon, egyedül is használják napi 4-6 órát.
Meglepő volt, milyen erős kötődés alakult ki a résztvevőkben a hüvelykujj iránt. Az egyikük még egy kis időt kért, mielőtt elbúcsúzna az eszköztől, és volt, aki megjegyezte, hogy hiányérzete van a mesterséges ujj nélkül
mondta Clode
Persze attól még nem kell tartaniuk a robotfóbiás olvasóinknak, hogy hamarosan mindenki egy plusz ujjal kiegészülve mászkál majd és netán csupa rossz dologra használja a kapott testrész előnyeit, mert mint azt a tanulmány egyik szerzője, Paulina Kieliba nyilatkozta, tovább kell vizsgálniuk, mielőtt a technológia széles körben elérhető válna. Elsősorban főleg az agyban történő neurológiai folyamatokat kell jobban szemügyre venniük, amik már így is érdekes eredményt mutattak, amit mi itt feleslegesen is próbálnánk elmagyarázni, mert mi sem pontosan értjük. Tehát a szerkezetet tovább vizsgálják majd, és könnyen előfordulhat, hogy hamarosan már nem csak egy bónusz ujj lesz a tét.
Ez viszont itt épp annyira bámulatos, mint amennyire hátborzongató is:
A robotika egy új szintre ért
Ha először megnézed, azt hiszed, egy hófehérre maszkírozott valódi ember, majd azt képzeled, esetleg CGI lehet. De NEM! Ez a robotika egy egészen új szintje, ahol bár még nem AI dolgozik, de sok kicsi motor mozgatja előre beprogramozottan a robot arcának mimikáit, ami kíséretiesen hasonlít az emberire.
(Forrás: qubit.hu, science.org, gizmodo.com, eurekalert.org // Borító: daniclodedesign.com)