Houtouwan a ’90 -es években szellemfaluvá lett kistelepülés, és napjainkban még élő Jiangshan, amely „éppen túlélni próbál”, de még hogy!
A különbség a kettő között, hogy utóbbit most megmentik. A MiX Architects nevű építésztársaság vette szárnyai alá, amely most a már üresen álló épületeket renoválja és emellett új közösségi tereket hoznak létre, hogy az itt élők ne hagyják el a falut. Pontosabban a kevés szórakozási lehetőség és a romos házak miatt már biztosan nem fogják.
A régi házak felújításakor természetesen figyelembe vették a kulturális örökséget, ami az itteni építészetet jellemzi, illetve az épületek külső arculatának el nem feledett sajátosságait.
A belső teret viszont teljesen újraszabták, új funkciókat kapott, mint az udvarra néző teapavilon, ami a kínai hagyományokat ismerve igen népszerű lehet.
A régi házak egyik sajátossága, hogy nagyon kevés természetes fényt engedtek be, illetve nagyon erősen elkülönült a kint és belsőtér. A modern építészet egyik legjobb része, hogy ezeket a határokat kissé elmossák, így tettek ennél a halászfalunál is. Természet és napfény, tök közelről.
A modern formákat a lakók gyorsan megszokták, at év végén első szakaszában lezárt projekt sikeresnek mondható, az új belsőterek új funkcióit kihasználják a helyiek, bebizonyítva, hogy egy kevésbé tőkeerős kis halászfaluban sem csak a túlélésre kell játszani, illetve nem meghalni kell ide érkezni, hanem van benne élet, csak modernizálni kell. Mindent fel lehet támasztani.
Persze van amit már nem lehet megmenteni!
Így járt például az a kilencvenes években elhagyott halászfalu is, amit Houtouwan -ként ismerhetünk meg, amely egy szigeten található, Sanghajtól mintegy 60 kilométerre. Kínai, de még magyar viszonylatban sem olyan óriási távolság ez, tehát a nagyváros elérhető közelségét még agglomerációnak is tekinthetnénk. Aztán mégis ez jelentette a falu teljes hanyatlását. Tipikus példája annak, hogy a hatalmas profit érdekében mindent letarolnak a nagyvárosok.
Az egykor nyüzsgő, kétezer fős település megélhetését az lehetetlenítette el, hogy a környéket teljesen lehalászták a sanghaji, jóval nagyobb és fejlettebb, pénzzel tömött halászhajók, így gyakorlatilag a falu fő tevékenysége lehetetlenült el. Miután jóformán a mindennapos lét vált küzdelemmé, fogták magukat a helyi lakosok és máshol próbáltak meg érvényesülni. Mostanra azonban nem a romos arcát mutatja meg ez a hely, hanem egy szabadtéri múzeumot hozott létre a területét visszanyerő anyatermészet.
Az utcák még mindig megvannak, az épületek állnak, csupán egy lélek sem jár arra. A fotósokon és videósokon kívül persze, akik imádják ezt a környezetet. Bár a szigeten vannak még más települések, azokból sem jönnek át.
A 400 Shengsi-sziget közül egyébként mindössze 18 lakható, és még azokon is vannak települések amelyek így jártak az évek során.
(Borító: Theodor Lundqvist \\ Unsplash | Fotók: Roadster)
