Merthogy ők is háborúznak, de vér nem folyik, és csendben is csinálják. A sztori inkább mulatságos, mint tudományos, de az alpesi Milka csoki otthona közel sem a nyugalom és béke fellegvára. Valójában szörnyen bénák!
Amikor svájcot emlegetjük ugyanazok jutnak eszünkbe: Milka, méregdrága órák, kiváló bankrendszer, erős GDP, és még sorolhatnánk… De valami mindig kimarad: az őrült sztorik a háborús helyzeteikről. A legnagyobb katonai teljesítményük, hogy sikeresen kimaradtak mindkét világháborúból, és a barátságtalan alpesi hegyek között nagyon erős védelmi vonalat építettek ki, amivel még Hitler sem kísérletezett, mert a veszteségek nem érték volna meg neki. Azonban nem csak védekeztek, és erről Liechtenstein tudna mesélni, bár lehet, hogy még ők sem tudják, hogy háromszor is indult ellenük támadás.
Liechtenstein? Ne érezd magad műveletlennek amiért nem tudod. Ez egy 37 ezer lakosú, 160 négyzetkilométeres miniállam, nyugati és déli irányban Svájccal, északról és keletről Ausztriával határos, így igencsak gazdag államnak számít, elenyésző munkanélküliségi rátával.
Liechtenstein nem tart fenn honvédelmet, inkább kiszervezte Svájcnak. Ezzel egyébként ők a 22. állam a világon, amelyik nem tart fenn semmiféle hadsereget. Inkább abba fordították az energiát, hogy a világ legnagyobb műfoggyártói lettek, ezzel pedig az egekbe repítve az amúgy sem olyan rossz GDP -t. Tehát simán megfizetik a védelem árát. Svájc azonban nem túl profi hadsereggel rendelkezik, valószínűleg azért, mert eddig nem igazán volt éles helyzet. Egyik decemberi napon légvédelmi gyakorlatot tartottak, mikor a liechtensteini Bannwald-erdőbe csapódott az egyik rakétájuk, miután az erős szél belekapott. Az eset nagy erdőtüzet okozott, ezzel felbőszítve az akkori uralkodót, II. Ferenc József herceget. A két ország hűvös diplomáciai kapcsolatát pármillió svájci frank melegítette fel újra, amit kiengesztelés gyanánt küldtek.
Majdnem sikerült…
A svájci frank bár nagyon jól esett, de nem jelentett megoldást. 1992 október 13-án a svájci hadsereg kadétjai írásos utasítást kaptak, hogy állítsanak fel egy megfigyelőállást Triesenberg közelében. A svájci katonai vezetők ritka nagy hülyék lehetnek, mert nem tudták, hogy Triesenberg nem hozzájuk, hanem Liechtensteinhez tartozik, a katonák pedig azt nem, hogy a triesenbergi 2500 fős lakosság a német nyelv egy különleges dialektusát beszéli. Mivel nincs sem határellenőrzés, sem természetes, sem mesterséges határelválasztás két ország között, úgy járhattak ki-be ahogy akartak, ami persze feltűnt Triesenberg lakosságának, és kérdőre is vonták a katonákat, mégis mi a fenét keresnek ott. A pláne az nem az, hogy senki nem tudott semmiről, és értetlenül álltak a másik ország polgárai a jelenség előtt, hanem, hogy a katonák bár fegyvert vittek, lőszert nem.
A svájci kormány bocsánatot kért, és mivel ezúttal nem tettek kárt a kadétok, és angolosan távoztak, nem kellett semmiféle kártérítést fizetni. Annak ellenére, hogy Svájc időről-időre bocsánatot kért a kisebb balesetekért, 2007 -ben újabb katonai mozgás történt: 171 katonával átlépték a liechtensteini határt. Március 1-jén sötét, viharos idő volt, és ez a svájciakkal is kibabrált, ezért megmagyarázni sem tudták, mi a fenét keresnek a liechtensteini határtól másfél kilométerre, gyakorlatilag a miniállamon belül. Amikor az egyik helyi újság interjút készített egyikükkel, csak annyit nyilatkozott.
nagyon sötét volt odakint.
A már-már vígjátékba illő katonai akció, ami minden puskalövés nélkül zajlott le és égő pofával kellett távozniuk a svájci katonáknak, csak arra volt jó, hogy újra elnézést kérjenek. Természetesen a liechtensteini kormány erről semmit nem tudott, csak akkor értesültek róla, mikor hivatalos bocsánatkérést kaptak Svájctól.
Nem mindenkinek való a katonásdi…
Svájc kitalálta, hogyan maxolhatja ki A NAPELEMEK TELJESÍTMÉNYÉT
Erre a világon nem nagyon gondolt eddig senki. Svájcban megvalósult egy érdekes projekt, és bár tök kézenfekvő, hogy miért teljesítenek sokkal jobban a magaslati víztározókra helyezett, hófedte hegyek közé telepített napelemparkok, eddig a világon senkinek nem jutott eszébe.
(Borító: @tronle_sg)