Többek közt olyan stiklik fűződnek a nevéhez, mint Vérmező eladása, és „a szilárd alkohol feltalálása.”
Sztrasznov Ignác 1868-ban, Mátészalkán született egy kispolgári családba. Egészen 20 éves koráig büntetlen előéletű volt, akkor aztán történt valami, ami megváltoztatta az életét. Akkor egy kisebb lopás miatt 3 és fél év börtönbüntetésre ítélték, ott pedig volt ideje azon gondolkodni, hogy vegye el az emberek pénzét ennél sokkal okosabban. A bűn ikonikus figurája kiváló német nyelvtudással rendelkezett, köszönhetően annak, hogy 10 éves korától a Zirkus Monarchie vándorcirkusz tagja volt, a többit pedig Szendrey Mihály kiváló színésznek és színiigazgatónak köszönhette.
A börtön után ugyanis színpadi karrierbe kezdett, első előadásán egy huszárt kellett alakítania. Természetesen csúfos kudarcot vallott, de nem bánkódott, lenyúlta a huszárruhát, majd nagyon jó érzékkel nyitotta meg könnyen átverhető emberek pénztárcáját, bűnöző pályafutását egészen 65 éves koráig folytatta.
Bűncselekményeit felsorolni nehéz, ugyanis sok olyan sztorit tulajdonítottak neki, amihez semmi köze nem volt. Gyakran pedig olyan magasrangú embereket vezetett félre, hogy arról mindenki inkább hallgatott, mert annyira kínos volt. Sztrasznov előszeretettel visszaélt azzal, hogy sokszor olyan történetekbe sodorták bele, amihez semmi köze nem volt, amit pedig elkövetett, azt elmesélésekor gyakran alaposan kiszínezte. Viszont a neki tulajdonított bűnlajstrom is elég ahhoz, hogy valaki világhírnévre tegyen szert szélhámosságával.
Az egyik legnagyobb stiklije, amikor bolgár kertészeknek eladta a teljes Vérmezőt, majd az előleggel egészen Amerikáig szökött. Egy darabig aztán Párizstól, Zágrábon át egészen Berlinig fél Európát megkopasztotta, méghozzá elég könnyen. Aztán 1928 -ban váratlanul meghalt, de persze ez sem volt igaz, Ignác nagyon is élt.
Ebben az időszakban Sztrasznov már érezte, hogy kezd kiöregedni, és egyenesen a börtöncellából hitette el a világgal, hogy meghalt. Eközben valamilyen úton-módon értékesítette a börtön valamennyi berendezési tárgyát. A börtön igazgatósága csak nagyon nehezen tudta megcáfolni a csaló halálhírét. Ezzel a célja csupán a hírnevének növelése volt, hisz ekkor már megjelent életrajzi könyve, de képregény, film, operett, sőt bábelőadás formájában is feldolgozták addigi életét.
Az életrajzi könyv jogait egyszerre két magyarországi kiadónak adta el, majd fogta magát és újra lelépett Amerikába. Az 1929 -es alkoholtilalom idején a faggyúnak tűnő és ezért könnyen csempészhető szilárd alkoholt, amit csak vízzel kell felönteni és azonnal fogyasztható. Persze ez a találmány soha nem valósult meg, viszont addigra több befektetőtől is felvette a nagy pénzeket ehhez a kreatív ötlethez.
Élete utolsó néhány évét viszonylag nyugodtan töltötte egy 30 évvel fiatalabb nő társaságában, időskori tűdőelégtelenségben halt meg 1933 júliusában, Debrecenben. Elmondása szerint a legjobban azt bánja, hogy a 10 -es években nem volt elég óvatos, pedig akkor tört ki az első világháború, és rengeteg őrült ötlete lett volna, hogy még jobban meggazdagodjon.
Ő pedig itt modern korunk legnagyobb szélhámosa:
A legnagyobb magyar csaló sztoriját ismered? Itt van!
A legnagyobb húzása az volt, mikor eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét, Mégcsak meg sem kérdezte senki, ki a fene ő. De volt még pár elképesztő húzása. Érettségije sem volt, de…
(Forrás: birtokelet.blog.hu)
