A dráma amúgy is egy kedvelt műfaj, hát még azok, mikor a fősőhünk a vadonban ragad egyedül. Ez az áttekintés 2010 -től egészen 2017 -ig mutatja be a TOP 5 ilyen kiváló alkotást.
127 óra
Az igaz történetet feldolgozó film előzetese alapján sokan várnak akciót és pörgős sztorit, de a film valójában csiga lassúságban, mégis élvezhetően bontakozik ki. Amikor Aaron Ralston 2003 -ban balesetet szenvedett a Grand Canyon -ban, biztosan nem sejtette, hogy elképesztő történetéből valaki egyszer mozifilmet készít. A képi világ, a visszaemlékezések és a gondolatok, miközben az ember magatehetetlenül küzd az életéért, minden bizonnyal még közelebb hozzák a nézőt a filmhez, és még hitelesebbé teszi az egészet. A film minden perce merő feszültség.
Dzsungel
Daniel Radcliffe szerintünk remek színész, a Harry Potterben jól kinevelkedettl. Nem különösen jelentett neki akadályt egy ilyen igaz történeten alapuló film, amiben a fősőhünk egy dzsungel kellős közepén ragad, tulajdonképpen önhibáján kívül. Üres jelenetek nem igen vannak, a rendezőnek pedig jár a hatalmas dícséret, amiért egy ilyen remek és realisztikus túlélődrámát sikerült alkotni. Egy Ausztráliában élő izraeli kalandor 1981 -es 3 hetes küzdelmét eleveníti fel a film, amikor is a főhősünk, Yossi Ghinsberg az amazóniai esőerdő mélyén ragad, onnan pedig nem nagyon talál ki, miután idegenvezetője szépen otthagyja.
Út a vadonba
Sean Penn elképesztően jó rendező, ami ebben is megmutatkozik. Az egyetlen film talán, amiben még Kristen Stewart sem idegesítő, hanem tök természetes, ráadásul nagyon szép tájakon át vezet végig a film, ami pluszpontot ér nálunk. Ahogy nézzük, arra gondolunk, hogy ez a sztori a modern civilizációnk csődjét mutatja be és azt az állandó vágyat, hogy az ember egyszerűen csak elinduljon a nagyvilágba. A történetben, ami megtörtént eseményeken alapul egy frissen diplomázott egyetesmista karrier építés helyett inkább szabadulni szeretne a városból, és ehhez a legjobb módot választja: egy hátizsákkal elindul a semmibe. Két év alatt a dél-dakotai búzamezőktől egészen Alaszkáig jutott, stoppal és gyalog. A természet azonban mindeközben, és az útja végén is megmutatja, hogy ki az erősebb.
Vadon
Reese Witherspoon -ból pont nem néztünk volna ki egy drámát sem, hát még egy ilyen nagyon komoly hangvételű filmet, mint ezt. Ez egy tökéletes életrajzi dráma, újrakezdésről, új lehetőségek kereséséről, önismeretről és valódi kihívásokról. Egy jól felépített film, ami tökéletesen elmagyarázza a kiindulópontot a történet szempontjából. A sztori középpontjában egy nő áll, aki elfuserált házasság és egy évekig tartó drogfüggőség után megpróbálja megtalálni saját magát, ezért embert próbáló küldetésbe vág, ami rettenetes nehézségekkel jár.
Hegyek között
Ez pedig egyértelműen az egyik kedvencünk. Két ember útjai hogy keresztezhetik egymást úgy, hogy közük sincs egymáshoz, de pár óta elteltével egymásra vannak utalva? Furcsa egy film ez, olyan, mintha a való élet írta volna a forgatókönyvet, és titkokat árulna el nekünk arról, valójában miről is szól az élet, és milyen véletleneknek köszönhetünk egészen különleges dolgokat. Ne várj fordulatos izgalmakat, ne várj látványos képi világot, és főleg ne várj nagy akciókat. Egyszerűen csak élvezhető ez a film, kisebb romantikus szállal, és nem pont happy enddel. A történet két szereplője Ben és Alex. Ben egy fontos műtét elvégzésére igyekszik, Alex pedig az esküvőjére, nem mellesleg fotóriporterként dolgozik. Mikor véletlenül egyikük sem tud elutazni a gépével, egy öreget bérelnek fel, hogy vigye el őket. Az öreg viszont váratlanul rosszul lesz, a repülő pedig a hegyek között zuhan le. Alex és Ben túlélik, de a neheze csak innentől jön, főleg, hogy alapvető dolgokban nem értenek egyet.
Ez pedig itt egy egészen friss film, ami éppen passzol ebbe a kategóriába:
A jég ellen egy elég erős drámának ígérkezik
A jég ellen (Against The Ice) azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretik a túlélődrámákat. Az igaz történetet feldolgozó Netflixes mozi világpremierje a berlini filmfesztiválon volt, a platformon pedig Március 2. -tól látható majd. Ejnar Mikkelsen dán sarkkutató volt az, aki a 20. század elején bebizonyította, hogy Grönlandon nem létezik a Peary-csatorna.
(Borító: @ecasap)