Vannak országok, melyeknek megéri otthon gyártatni (mint India), de olyanok is vannak ahol jogszabály írja elő, hogy ezt a tevékenységet az országhatárokon belül kell tartani, mint például az USA. De van az úgy, hogy olyan kevés bankjegyet használnak egy adott országban, hogy nem érdemes a pénznyomtatásra szánt technológiából bevásárolni, inkább kiszervezik azt.
A világ legnagyobb bankjegy-nyomdája az angliai De La Rue, akik a világ 11% -ának nyomtatnak, ez számszerűsítve kb. 140 bankfiókot jelent. Hogy egész pontosan hol, és ezek hogy jutnak el az adott országokba, nyilvánvalóan szigorúan őrzött titok, de még az kormányzatok sem szeretnek ilyesmiről beszélgetni.
A De La Rue nagy riválisai például a német Giesecke & Devrient, ez a cég nagyjából 100 központi banknak gyárt, de nagy szereplő a kanadai Banknote Company és a amerikai-svéd Crane is.
Azért éri meg kiszervezni, mert míg az USA 7 milliárd bankjegyet gyárt, ami forgalomba is kerül és szükséges is, addig a Salamon-szigetek például évi 600.000 darabnál többet nem használ fel, tehát egyszerűen nincs benne logika, hogy otthon gyártsanak.